ó helló ELTE, helló szívás

Ma volt doktori beiratkozás. Jéj! Gondoltam, páran doktorisok odamegyünk, aláírunk dolgokat, és kész. Ezt még a tegnap esti kamarázás utáni fejfájással is meg tudom tenni.

Aha.

Tudod, hol élsz, Bogáta, amikor odamész minden cuccoddal, és:

• negyed órát késik az egész procedúra, mert a megnyitó beszédet tartandó tanár nem talált parkolóhelyet, majd a megnyitó beszédében a lakása tetőburkolása körüli problémákra hivatkozik
• amúgy kb. 100-an vagytok
• a TO-sok szószólója előre elnézést kér a leendő 4 év alatt történő adminisztrációs problémákért
• majd beszedi a jelentkezési lapjainkat fotóstul, csak azért, hogy egy asztalra lerakva minden összekeveredjen, és mikor sorra kerülsz az aláíráshoz és a hitelesítéshez, a munkatársnak negyed óráig kelljen keresnie a papírjaidat (miért kellett beszedni bazzeg, miért nem lehetett simán odavinnem?!)
• közlik, hogy "akinek nincs itt a diplomája, attól elbúcsúzunk" - úgy persze, hogy nyilván NEM szerepelt egyetlen e-mailben sem, hogy a diplomát hozni kéne... és nyilván nekem átvenni sem volt időm, hiszen Udmurtiában voltam, a TO pedig jövő héten nyit. Uccu, zárvatartás közben rátörni az ajtót a nyilvántartási csoportra, ahol némi kuncogás közepette a kezembe nyomták a kitüntetéses oklevelet - de a nagyközönség köreiben, mikor szinte senki nem hozta magával a diplomáját, szabályos pánikhangulat uralkodott
• végül, mikor sorra kerülök, és végre megtalálják a hányódó papírjaimat, rá sem néznek a diplomámra
• a "kötelezően elhozandó"-ként megnevezett adókártyámra, TAJ kártyámra, bankszámlaszámomra sem
• és mindezen bohózat közben olyanokat hívnak meg előadni, mint az előadóművészeti doktoranduszok országos szövetsége. Hogy tartson bemutatót a PhD-s csellózásról.

És mindez... megvan online és látszik a Neptunban, és még az aláírásomat is bármikor beszkennelem nekik ha kell, és úgysem ront vagy javít vagy változtat semmin az, hogy még papíron is megcsináljuk ugyanazt, amit a neten, csak az egész jó sok idő és jó sok fa.

Szóval mi Németh Danival (akinek nagyon örültem) csak ültünk, és nem hittük el, mert pontosan úgy éreztük magunkat, mint minden uncsi és értelmetlen iskolai sorbanállós évnyitón, pedig már soha többé nem akartunk volna így érezni.

ELTE, drága... még szerencséd, hogy benned van a FU tanszék, mert téged amúgy nem nagyon szeretlek.