Hideg van de szépen süt a nap, Mázli kihullott szőre egyenletesen beteríti a nadrágomat, a műhelyből kalapácsolás hallatszik (Csaba és após most is nagy munkában vannak), anyáék templomba mentek, Nagyi karajt paníroz. Öcsesz valószínűleg nemsokára felkel és megvizsgálja a madarakat. Noémivel jót beszélgettünk a hörcsögökről, és arról, mennyire szeretnénk, ha legközelebb hajbalzsamot hozna a Müllerből.
Tegnap 6-an ügyködtek itt a műhely mennyezetének lefóliázása céljából, mely a kemény munka eredményeképpen most határozottan emlékeztet egy Spar-os szatyor belsejére. Kicsi koromban, mikor apa dolgozni ment, anyáék mindig azt mondták, hogy "elment a zacskóba". Ezt én magamban valahogy úgy vizualizáltam, hogy elkezd ugrálni egy kifeszített műanyagfólián, és egyébként is műanyag veszi körül. Na most erre kezdett el hasonlítani az esküvői helyszínünk. :D Neemm, amúgy tök jó lesz, csak kicsit szokni kell a látványt. Nyilván nem lesz minden pont ugyanolyan, mint amilyennek megálmodtam.
A sütivásár óta az egyetemen szinte semmihez sincs kedvem, pedig még bőven lenne teendőm. Valahogy úgy érzem, én már tényleg mindent megtettem, amit pedig nem, az csak további viták árán szükséges, de azok elindításához nekem már nincs energiám. PP csütörtökön azzal eresztett haza, hogy lehetőleg sétáljak egy nagyot az erdőben, vagy valahova menjek el, hogy visszaszerezzem a munkaképességemet.
[Közben beugrott hozzánk az az ismerős a faluból, aki a tortát készíti majd, és megkonzultáltuk a részleteket a Pinterest-táblám segítségével, majd megérkezett egy pasas, aki hozott kóstolót a borából, anyával így szereztünk poharakat, és egy korhadt lécen ülve nekiültünk további részletek megbeszélésének a bor ihlete alatt.]
Anya olyan, mint egy maffiavezér. Mindenre van egy embere, aki tartozik neki, vagy lelkesen ajánlkozott segíteni. Nagyim pedig, miután elkészült a koszorúslányruhákkal (<3), legyártott 25 db fehér kis horgolt asztaldíszt, mert ő egy ilyen ember. Hát kész.
Nemsokára böjt, lassan kitavaszodik, és ez a rohadt február is véget ér. Lassacskán az életkedv is visszaszivárog belém, a többit pedig rábízom az igazodásra.
De most nagyon jó, hogy otthon vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése