Olvasok egy félreértésen alapuló negatív hozzászólást, és fél napot gondolkodom, hogy hogy s miként válaszoljak rá.
Olvasok egy gyűlölködő hozzászólást, és mélységesen elszomorodom.
Olvasok egy pozitív kommentet, egy megosztás mellé írt szöveget, miszerint "zseniális" meg "még még még" meg "imádlak benneteket" meg "pazar stílus" és az élet császárának érzem magam.
Elég sok és elég nehéz gondolat kavarog a fejemben, a választások után úgy érzem, más üzemmódba kell kapcsolnom. (Csaba is úgy érzi.) Aztán a M.I. tálcán kínálta a lehetőséget.
A keddi órámban nem sok jó pillanat volt (sajnos), de a kevesek egyike az volt, mikor újra elmagyaráztam a diákoknak, hogy a tudományt a hatalom és az ideológia örökre csupán eszköznek fogja ekinteni a saját érdekeinek megindoklásához, és épp ezért a tudományos eredményeket örökre úgy fogja hajlítgatni, hogy azok őt igazolják. Napokon keresztül gondolkoztam ennek a minél frappánsabb megmagyarázásán, amikor az ölembe pottyant ez a cikk.
(431 új kedvelés 1,5 nap alatt. Miafasz.)
Jó volt kiírni, jó volt pontokba szedni, jó volt a kolleginával kicsiszolni az összes nonszenszt meg blődséget és lecsapni a labdákat. Terapeutikus. Majdnem okosnak és szellemesnek éreztem magam a folyamat során. Némi vacillálás után kiment a tanszéki FB-ra. :)
(Lol, a szomszédomban egy asztaltársaság épp erről beszél.)
Az egész napomat válaszolással és a kommentek olvasásával töltöttem (ami nem mindig tartalmazott köszönetet). Hirtelen mindenkit a finnugrisztika kezdett érdekelni.
Nem szoktunk hozzá a celebélethez, végtelenül leterhelő, ami történik, de jólesik ez a rengeteg dicséret és támogatás. Még akkor is, ha nem _igazán_ a finnugrisztikának szól.
Úgy tűnik, én így tudok hasznára lenni a hazának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése