Kiültem a teraszra, de a friss levegő és a szomszédos foghíjtelek képeslapba illően pedáns kertje csak részben nyugtat meg. Mellettem az Aldiból mentett petrezselyem hősiesen növesztgeti friss hajtásait a hervadtak helyébe. Alul megy a HGy és Csanády utcák forgalma, amit megélehetősen utálok. Sosincs csend.
Mellettem sör, de minek.
A teendőim "overdue" állapotban sorjáznak. A figyelmem kislisszol a kezeim közül, néhány tab napok óta megnyitva várja a sorát, mígnem szellemi keremetté változik.
A blogokat lekapcsolták, a VK visszaállt angolra. A mari nép hirtelen riasztó lett és obskúrus, pont ahogy láttatni akarják a nyugati filmek és könyvek. Lecsusszant az ujjamról a hatalomgyűrű, Lórien hirtelen csak egy erdő lett, és én sem vagyok tünde, csupán egy sima, mezei, halandó ember.
Mikor elfogynak a dalok és a táncok és a kedves emberek és permjákos mémek, most először életemben értem meg, hogyan lehet depresszióba esni a finnugrisztikától.
Tudom, mit kell tennem, Samu, de félek megtenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése