Gyöngyike magabiztosan vezettette magunkat a megfelelő asztalhoz. Nem volt kényelmes, és zajos is volt, de hősiesen leültünk és végigszórakoztuk az estét amerikai barátainkkal.
És milyen érzés az, hogy egytől egyig ilyen sikeres gyerekeid vannak? - kérdezte Bill anyukámat.
A tesóim elpirultak és szabadkozni kezdtek. Én is ezt tettem voln, ha nem járnék pszichológushoz pár hete. Még hogy sikeres, ők...? Az jutott eszembe, amikor a pszichológus az abszurd önértékelési zavart taglalta (már a legelső alkalommal).
Na hát vannak családi vonások, illetve kiderült rólam pár dolog.
De van pár dolog, ami nem a pszichológus miatt derül ki rólam, hanem a húgommal való együttlakástól, az öcsémre való rávigyorgástról, a közös utcán grasszálástól, fertengéstől, teázástól, beszélgetéstől.
Tudom, hogy a családját nem választhatja meg az ember, de ha megválaszthatná, én őket akarnám. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése