2020. február 20., csütörtök

egy hete itt

Tartu.
Ezúttal egyedül: 6 napnak kellett eltelne ahhoz, hogy végre egyedül vágjak neki a városnak, így most a Gustav kávézóban szürcsölgetem a koffeinmentes kapucsínót. A külföldiségből és a csak-egy-kicsit-beszélem-a-nyelvet helyzetből eredő állandó bénázás régi ismerősöm.

Tartu, Tartu.
Művészi graffitik, kellemes sétálóutcák karakteres arcokkal, napsütés és eső, íves hidak, steampunk hangulatú faházak a Supilinn negyedben. Én is ilyenben lakom. Görbék a falak és csálék az ablakok, a bejárati ajtó hangos csattanással zárul, a lépcső nyikorog. Nemsokára elköltözünk.

Hihetetlen, milyen hamar eltelik egy nap. Mire kikúszom az ágyból és összeszedem magam, már a fele el is ment. Tartu motivál, hogy kevesebb dolgot jobban összpontosítva végezzek, közben kiélvezve a folyamatot, de ettől a 24 óra csak 24 óra marad - sőt, világossá válik, milyen kevés is az. Néha az tart sok ideig, hogy rávegyem magam, hogy elmenjek a helyekre, amikre el kell, vagy kipróbáljak egy újat, hátha megtalálom benne az új törzshelyemet. De azért nem érzem magam idegennek Tartuban. Azt azért nem.

Tegnapelőtt házibulit tartottunk. Sütit sütöttem és összedobtunk egy tésztasalátát. Eljött mindenki, akit meghívtunk, és éjfélig ott maradtak. Rengeteget jelent nekem, hogy ezeket az embereket mind Imartól függetlenül ismertem és szerettem meg, és velem egyedül is szívesen találkoznának. Nem kell szégyellnem magam Bradley úr előadása után a tanszéki kávézóban a helyi oktatókkal, igenis van ott helyem (vagy legalábbis nem bánják, hogy itt vagyok).

Imar dudorászva tesz-vesz. Feltesz egy bakelitlemezt és kinyitja a laptopját az örökölt kihajtható szekreterén, ami festő nagymamájáé volt. Előkapja a gitárját, és míg takarítom a konyhát, szerenádot játszik nekem. Néha éjszakába nyúlóan zenélünk, néha az arab költészetről mesél, néha hajnali 1-ig SIMS-ezünk. Hasítjuk az utcákat és felvesszük egymás ruháit. Úgy érzem magam vele, mint egy tündérmesében. Ott is vagyunk: két kis varázslény, szitakötőszárnyakkal. Megértjük egymást.

Az élet teljesen más, de jobb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése