Lengyelország fölött száll éppen a félig üres AirBaltic
gép. Egyedül ülök egy háromüléses sorban, a fülemben Taylor Swift, körülöttem
lett és orosz szó. A lett, bár nem annyira, mint az észt, máris pillangókat ereszt a gyomromba, sőt az orosz is.
Az elmúlt három nap eléggé pokoli volt, a kiköltözés maga
a rémálom. (Lilja nélkül nem is ment volna.) A csomagom túlsúlyos volt, a
repjegyem ára szinte megduplázódott tőle, egymásnak ugrasztottam a
légitársaságot és a magyar alvállalkozót, a regional managerig jutott az ügyem,
a security check lehalt az orrom előtt, a gépem 35 perc késéssel indult, de nem
érdekel. Szárnyaim vannak és repülök a világ fölött.
Nem is arról van szó, hogy mindig is Tartuba készültem és
most húha, megvalósítom az álmaimat. Nem gondolok erre.
Csak arra, hogy úton vagyok, megint, végre, és végre
kiszabadultam. Két bőrönd vagyok, egy hegedű és egy Északos vászonszatyor.
Végtelenül megkönnyebbültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése