"Are you more confident about staying in Estonia than you were a year ago?" - kérdezte Anti mellettem a díványon ülve.
"No. In fact, I'm less confident."
Egy éve ilyenkor azzal ünnepeltem az ittélésem első évfordulóját, hogy Kersti Kaljulaid köztársasági elnöknek énekeltem mulgi dialektusban Abja-Paluojában, a Finnugor Kulturális Főváros megnyitóján.
Az volt az az időszak, amikor még mindig üdvözölve éreztem magam Észtországban. Helló emberek, itt vagyok, hát nem nagyszerű? Én jobb vagyok, mint a többi bevándorló, én beszélem a nyelveteket, ismerem a kultúrátokat, nem vagyok orosz vagy ukrán és nem csak pár évet akarok itt tölteni! Tudom, hogy szerettek!
Valamikor péntek este az Ujula Konsumban, a jól ismert észt arcokat nézve ütött belém a felismerés, hogy nem szertnek ezek engem azért annyira. Nem vagyok ugyanis észt. Nem vagyok egy közülük, és bárhogy próbálkozom, nem is leszek. Ha teljes szívemmel szeretem Észtországot, akkor sem. (Bár az segít.)
Idén egyedül voltam a nap nagy részében (Anti Tallinnban volt metálkodni), így én is magamra maradtam a várossal és az érzéseimmel.
"The problem with Tartu is that it's so soothing. So nice. And when you're off guard, it fucks you up." - mondta egy észt férfi részegen, nem is annyira nekem, mint Saminak, pár hónapja a Pühastéban.
Tulajdonképpen mi ez itt nekem? Tartu csak egy város, nem Valinor. Vannak más városok is. Városok, amelyek jobban össze vannak kötve a világ pulzusával. Tartu valamilyen szinten... egy végpont. Nem jár át rajta a világ folyása. Periféria.
És amilyen szép és varázslatos periféria, álmot tud bocsátani rád, mint Kalüpszó szigete.
Soha semmi okot nem éreztem arra, hogy megkérdőjelezzem azt, hogy miért élek itt. Imádom Észtországot. Mióta először idejöttem, itt akarok élni. De... valójában én is álomba akartam merülni?
Vagy csak mérges vagyok, amiért nem üdvözölt engem mindenki ugrálva és tárt karokkal, ahogy azt akár egy évvel ezelőtt hittem?
Vagy magamra vagyok mérges, hogy két év alatt sem sikerült úgy megvetnem a lábam itt, ahogy kellett és szerettem volna?
Félreértés ne essék, még mindig imádom Észtországot.
De ideje újra elmennünk egy randira.
"Nem jár át rajta a világ folyása. Periféria."
VálaszTörlésUhh, azt hiszem, megfogalmaztad, amit mindigis éreztem (és ami zavar) csak soha nem tudtam szavakba önteni gyakorlatilag az ÖSSZES észt helységgel kapcsolatosan, Tallinnt leszámítva. Mondjuk, ez tényleg olyan dolog, hogy egyiknek pozitívum, másiknak negatívum.