Holodomor és nácik

"Ljosát már elfogyasztottuk. Most besózzuk Ányecskát."

Talán semmi nem maradt meg olyan mélyen bennem a gimnáziumi órákról, mint ez a mondat töri fakultáción.

 

Mostanában sokat olvasok a Holodomorról. Azért kezdtem el, mert ez volt az egyetlen kikölcsönözhető könyv Anne Applebaumtól angolul a tartui egyetemi könyvtárban, így ezt kölcsönöztem ki. Anne Applebaumot kb. másfél éve fedeztem fel, és azóta nagy (hatalmas!) rajongója lettem. Pont azokat a dolgokat mondja, azokról a témákról, amelyek engem is érdekelnek, vagy amikről szerintem is beszélni kellene. És úgy, ahogy ő teszi.

És hát írt egy könyvet a Holodomorról, vagyis az 1932-33-as nagy ukrajnai éhínségről. Emlékszem, 2019-ben Liljával elsétáltunk Kijevben a Holodomor-örökmécses mellett, és ő mesélt róla, hogy ez népirtás volt, melyet az oroszok célzottan az ukránok ellen követtek el, melyet persze tagadnak, és azóta is kevés ország ismeri el. Nem tudtam akkoriban, mennyire az ukrán patrióta beszél belőle, de azt már igen (hála a töri fakultációnak), hogy az éhínség rettenetes volt, és joggal tekintik az ukránok rájuk célzott tudatos támadásnak.

Aztán most a Holodomor újra megtalált engem. Fotók kolhozba belépő parasztokkal, később arról, ahogy a füvet rágcsálják. Holttestek az út szélén. Puffadt, cinegelábú gyerekek plédekbe bugyolálva. Egy férfi utolsó rángásai a halála előtt. Családi fénykép egy év különbséggel: hárman hiányoznak.

Amit Applebaum könyvében (és videókban és podcastokban) olvasok, segít megérteni a mostani inváziót is. Hogy is van ez, hogy az oroszok képesek voltak minderre? Megtámadni Ukrajnát. Elvitatni a legitimitását. Lenácizni őket. Válogatás nélkül gyilkolni. Nem nézni őket embernek.

"Ők nem emberek, hanem kulák söpredék." "Akiktől most elveszem a gabonát, azok a nép ellenségei." "Járulékos veszteség, mellyel a történelmi események járnak." Van pár orosz, aki felidézte, és le is írta, milyen volt szovjet aktivistaként elkobozni azon ukránok élelmét, akik később éhen haltak.

"Lődd őket, ne sajnáld, mind náci söpredék." "Megérdemlik. Ők nácik, nem emberek." Részletek lehallgatott telefonbeszélgetésekből orosz katonák és családjaik között. Megint sikerült ide jutni.

Ehh.

Bárcsak látnák azt Oroszországból, amit én látok és láttam. Látnák az állami csatorna kifinomult propagandáját. A Nyugat felé irányuló állandó lejárató hadjáratot, ami belőle ömlik. Az oroszokba kiskoruktól belenevelt büszkeséget a múlt felé. A Szovjetunió-nosztalgiát. 

Németországnak szembe kellett néznie a náci múljával, mert vesztett. Oroszországnak nem kellett szembenéznie a szovjet bűnökkel, mert nyert. Egy olyan országról beszélünk, melyben a nácik legyőzése mélységesen beleivódott a nemzet identitásába. Az Szovjetunió felfoghatatlan veszteségek árán, de megvédte a hazáját, és ez végül legitimált minden kegyetlenséget, minden abnormalitást, minden leírhatatlan pusztítást, amit Sztálin és utódai tettek.

Két tanulság: 1) a haza védelmében mindent szabad, 2) az ellenség náci.

Rásütni Ukrajnára a náci bélyeget, és ezzel véget vetni minden érdemi vitának arról, hogy indokolt-e, amit művelnek az orosz katonák, szinte túl egyszerű volt.

Aki Oroszországnak nem tetszik, az náci.

Aki náci, az nem ember.

Az egyik legnagyobb vita, amibe a hozzám közel álló emberekkel hajlamos vagyok belekeveredni, az az orosz megszállók embernek nézése körül alakult ki. A rettenetes, borzalmas, kimondhatatlan elkövetett bűnök ellenére sem gondolom azt, hogy Ukrajnában a megszálló erők közt egy csomó lelketlen pszichopata harcol. És azt is elvitatom, hogy önálló személyes döntésük volt oda kerülni, vagy akár csatlakozni a katonasághoz. Egy önálló gondolkodással bíró emberrel nehéz megértetni, milyen, ha valakinek nincs önálló gondolkodása. A szüleiknek sem volt. Az iskola sem tanította meg rá. A közélet pláne nem. A hadsereg (mint gyakran egyetlen potenciális karrierlehetőség) meg még annál kevésbé. Honnan lenne? Honnan szeretné az erőt, hogy kiálljon valami ellen, ami ellent mond mindennek, amiben korábban hitt, ráadásul egyes-egyedül?

Aki szerintünk felfoghatatlan bűnöket követ el, aki szerintünk megtestesít mindent, ami csak rossz ebben a világban, akkor azt megölhetjük? Akkor megszűnik a probléma?

Bárcsak mindenki olvasna a Holodomorról. Meg Anne Applebaum cikkeit. Hiányzik, hogy valakivel ugyanazt a képet lássuk erről. De nem lehet az embereknek megmondani, hogy mit olvassanak és kinek higgyenek. Én sem tudtam végignézni Tomcat videóit a témáról, mikor azokat ajánlották nekem.

De senki nem akar már a háborúról beszélni, vagy aki igen, az csak a saját véleményét szeretné hangoztatni.

Én is. :/