Hajnali 1-van, én a VTDB-feltöltésekkel molyolok, körülöttem 2 macska, a Valmiermuiža lassan fogy, a kinti sötétség még lassabban, a háttérben Taylor Swift Midnights-ja szól.
Gondolatok és érzések, amik csak akkor bújnak elő, amikor sötét van, mindenki alszik, még a twitteren sem veszekednek már az emberek, és az ember ébren álmodik, egyedül van önmagával.
Ma az edzőteremben gondolt egyet az edző és előhúzott egy 2016-os koreográfiát, amitől egész délelőtt azon gondolkoztam, mennyi minden változott azóta. És mennyi minden maradt ugyanolyan.
Egymilliószor virrasztottam így éjszaka a képernyő, valamilyen gyenge alkohol és a gondolataim társaságában.
Ha ott maradtam volna, ahol 2016-ban voltam, valószínűleg ugyanígy Taylor Swiftet hallgatnék, egy kicsi fehér laptopot püfölnék és a kanapén próbálnám kényelembe helyezni az egyre amortizálódó derekamat.
De nem pihenne mellettem 2 macska, és a sör sem Valmiermuiža lenne.
Azzal a Bogival sem lett volna semmi gond, de én nem az lettem.
2016 nekem is pont egy olyan év volt, amikor még teljesen máshol voltam, és akár ott is maradhattam volna, de szerintem akkor nagyon más ember lennék most és annak tudatában, hogy most 2022-ben mi lehettem, már nem választanám azt az utat semmiképpen. 2016-ban fogalmazódott meg bennem, hogy el kell válnom ahhoz, hogy szabad és boldog lehessek ismét. lehetett volna okés... de jobb ez így, sokkal jobb.
VálaszTörlésmindig annyira örülök, hogy ha visszaköszönnek másnál a saját gondolataim, akár máshogy is kissé, más szemszögből, más élettörténettel, mert mindig érzem, mennyire valid, hogy megléptem ezeket, a válást, a költözést, a macskavállalást, a munkahelyváltást, és az újraházasodást is. olyan érdekes, amikor kibontakozik előttünk a saját új életünk.
De jó, hogy megint írtál! :)
TörlésNem tudom, ez biztos jellemző a korai harmincas évekre, de én jelenleg egy kisebb válságot élek meg, mindenki életét irigylem, folyamatosan bennem van valamilyen szégyenérzet (miért nem ott vagyok, miért itt, miért nem az vagyok hanem ez, stb...), de közben meg ha belegondolok, nem tudom bánni külön-külön egyetlen döntésemet sem.
De most úgy érzem, a válással valami eltört bennem, és ezt most élem át igazán. Akkor is, ha tényleg úgy gondolom, jobb helyen vagyok, mint ott lettem volna. Nem tudom, valaha megjavul-e.