érdemes megemlékezni róla, nehogy elfelejtődjön.
A tegnapi lángos-parti jó volt. Beszélgettünk, énekeltünk, zenéltünk, mindenkit a finnugor világ vonzott oda, és nevethettünk olyan dolgokon, amiket mások úgysem érthetnének.
Bogáta, a rossz vendéglátó. Bogáta, a rossz társalgó. Bogáta, aki mindig valami fura kínos dolgot csinál. Milyen mélyen hittem ezekben a dolgokban, amiket a családom mondott nekem. Még másnap reggel is alig hittem benne, hogy igen, az este jól sikerült.
Mások nem ismertek minden egyes embert, aki megjelent, de én igen. És a bulin megismerkedtek egymással, és beszélgethettek, és nevethettek és jól érezhették magukat egy igazi diverz finnugor társaságban (3 udmurt, 3 észt, 1 komi, 1 izsór, 1 finn, 1 magyar, 1 karél, 1 lengyel, 1 moksa). A legkülönbözőbb emberek mondták, hogy nagyon jólesett nekik az este.
És ez nagyon fontos. És ez nálunk történt, mert én megszerveztem.
Én igenis nemcsak pofázok. Én élem a finnugor világot, és segítek másoknak is élni azt.
Ez a legjobb dolog a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése