mis sama hall kui...
sügis taevas
Megtanultam az okos könyvekből, hogy az a jó vezető, aki a célt látja maga előtt, nem saját magát. Aki megérti, felfogja, hogy másoknak saját maguk a legfontosabb, és ezt szem előtt tartva vezet. Aki kristálytisztán, egótól és egyéb dolgok berángatásától mentesen kommunikál.
Isten látja a lelkem, úgy igyekszem, hogy ezzel a hozzáállással lássam, ami a Hõimulõimed-ben történik, de a világ összes nyugalmát és felnőttségét bevetve is nagyon bánt, és nagyon igazságtalannak érzem.
Ja, igazságtalan.
De mit lehet tenni.
Fejlődési krízis.
Mindenkinek megvannak a maga elképzelései.
Jobb pillanatokban így gondolok rá.
Rosszabb pillanatokban egy kéretlen, felesleges, idegesítő, hülye kis bevándorlónak érzem magam, aki még a nyelvet sem tudja eléggé, nemám hogy itt pattogjon.
valami hasonloval mi is megkuzdunk, foleg a ferjem. az o szavaival elve olyan az egesz elet, aminek jokora reszet tolti ki a munka, mint egy soha veget nem ero feladathalmaz, es nincs soha semminek pont a vegen. nincs mar egy elvegzett vizsga, egy lezart felev, soha semminek nincs vege. es egy jol megoldott problema utan nincs senki aki azt mondja, hogy na ez kiraly volt. soha nem jon semmiert elismeres, csak az ujabb akadalyok es problemak. raadasul a munkahelyen levo magyarokon tul valoban mi is csak kis idegesito hulye bevandorlok vagyunk... :/ nem tudom, mikor fog leszakadni ez az erzes rolunk. rolad, rolam.
VálaszTörlés:/ hát ja, a legnagyobb gond ezzel az érzéssel az, hogy ez már a kiégés nem is első, hanem többedik jele. És ha nem történik valami, akkor tényleg vagy elveszti az ember az életkedvét, vagy radikálisan irányt vált és hagyja a csába, amiért eddig dolgozott. (Vagy mindkettő ebben a sorrendben.) És a munkahelyek többsége (főleg az akadémiai szférában) vég nélkül arra fókuszál, hogy mi a hiba, hol a hiány, mi rossz, min lehetne még javítani.
TörlésHülye helyzet, mert az ember mindenhonnan azt hallja, hogy legjobb, ha a munkája a szenvedélye is, viszont ha ez így van, akkor pillanatok alatt széthajtja magát. Mióta ezt a bejegyzést írtam, kicsit javultak a dolgok, és gondolkodom, mitől... talán attól, hogy 1) pár probléma annyira előjött, hogy muszáj volt megbeszélni és stratégiát váltani, 2) elmentünk szabadságra és nem csináltunk (szinte) semmi munkához köthetőt és nem dőlt össze a világ.
A bevándorlóság meg sajnos kb. örökös, mint a nyomorúság... közelíthetsz a helyiekhez, és minden évvel közelebb is leszel hozzájuk, de igazi helyi nem leszel soha. :/
na igen... :/ de annak azert orulok, hogy javultak a dolgok. :)
VálaszTörlés