pre-KÖMT-ception

Volt néhány év, amikor nagyon felnéztem az MTT legtöbb tagjára.

Ez mára elmúlt. Mára már nagyon kevés tagra nézek fel úgy istenigazából. (NB: le sem szoktam nézni olyan nagyon emberekre.)

Asszem ez így mindenkinek jobb.

are we out of the woods yet

Minden félévben beüt az a nap, amikor úgy istenigazából, rohadtuldenagyon elegem van a finnugrisztikából.

Ez a nap ma következett el.

Még jó, hogy kezdődik a szünet, mert különben bizisten be nem vonszolna engem semmi sem holnap órára.

Adja az ég, hogy a KÖMT jó legyen.

Bár, az igazat megvallva, kétlem.

just another...

Én: De Ditta, finnugristával nem szabad kezdeni...!!!

Ditta: Jól van, de... na várj, az indiai is finnugrista?

Én: dehogy, ő biomérnök!

Ditta: De te finnugrista vagy!

Én: Bazeg, tényleg...

Na hát itt van a baj velem. Meg ahogy Ditta rámutatott, ha én külföldre megyek, tuti kikészül a szerelmi életem. Az élet nagy tanulságai ezek, kéremszépen.

Meg az, hogy Erzsébetvárosban hétköznap este kóla-kókuszlikőrözni, világmegváltani, csapossalhaverkodni, dartsozni, küldföldiekkel ismerkedni és franciáulbeszélni még 24 évesen sem az ördögtől való tevékenység. Ellenben nem is azoknak való, akik reggel 6 óta kukorékolnak, mert még rogyadozó térddel ér haza szegény jómunkásleány.

Helsinki nemsokára újra lát talán?

metszetek

Vidáman sütött a nap. A levelek néha tömegesen hullottak le a fákról egy-egy szellő jóvoltából, és árasztották el a padokat, meg az ücsörgő bölcsészek haját.

Daninak a vállára hullott egy. Innentől kezdve nehezebben fókuszáltam az arcára, mert mindig azt a levelet figyeltem, hogy mikor esik le onnan. Kicsit sajnáltam, hogy nincs este és nem sörözünk, akkor ezek a régnembeszéltünk-csevegések általában jobban mennek. Ettől még borzasztóan örültem neki, és annak, hogy végre szakítottunk időt egymásra.

Vigyorogtam, mint a tejbetök, egyszerűen nem lehetett rólam lehámozni a vigyort. Gergő pedig bámult engem és tüncögött, hogy milyen vidám vagyok. A közelben finnugrista tanárok sütkéreztek, és ők is aranyosak voltak.

Az intézeti titkárnő rám sem nézett, olyan hülye libának tartott, amiért csakúgy besétáltam a titkárságra a gyakornokság miatt reklamálni. Nem kaptam ugyanis behívólevelet. Máris mézesmázosabb lett velem, amikor rámutattam a nevemre a papír hátoldalán, amit eddig nem vett észre. Mármint azt, hogy van a papírnak hátoldala.

Így aztán most tanszéki e-mailek jönnek a postaládámba, és úgy érzem magam, mint egy bennfentes. Lö LOL.

Milyen sok különböző ember, gondoltam, ahogy végignéztem a munkatársjelölteken. Zsuzsa ült velünk szemben és lökte a rá jellemző stílusú szövegeket ("ennyi erővel a kanálisba is guríthatja a pénzét, akkor legalább tudja, hol van..."), Ancsival sokszor összenéztünk és vigyorogtunk, mi, a Nagy Projektmenedzserek, akik szintén bölcsészek, szintén ugyanabból a KK-ból ittuk évekig a kávét, és ugyanazon a Trefort Kerten vágtunk át minden áldott nap, mint a mostani kis jelöltek. Szerettem a HR-ességet, és élveztem azt, ahogy kinéztünk. Minél több munkahelyelet ismerek meg, annál jobban szeretem a Szövit.

Eszti egy sóhajjal lehuppant elém. Bezzeg az ő munkahelye...! De mindent pótol egy hihetetlenül finom marhapofapörkölt, hozzá cseh sör, indokolatlanul jó ubisali, ismert és szeretett kolibüfé, szaladgáló gyerekek és felgyógyuló Szonja. Bármennyire is egyre ijesztőbben felnőttes az életünk, ez marad, mint a cövek, mert lehet, hogy mások jól elvannak barátok nélkül, de mi bizony nem!

Egyre jobban szeretem ezeket a zenélős hétköznap estéket. Emberek, akiket ritkán látok, de tudom, hogy jó fejek, zene, amit ritkán hallgatok de élvezek, hegedű, amit ritkán húzok, de amikor igen, akkor mindig rájövök, hogy ez bizony csodajó. Ádám akkordokat keresgél, Angwennek megfájdul a keze a basszgitártól, gillz felvillant egy zombivigyort, Aeglos szóval tartja azt, aki éppen nem a hangszerét nyüstöli. Újratöltődnek a poharak.

Vettem egy hatalmas, gyönyörű, pihe-puha sálat. Olyat, amire W azt mondaná, hogy graceful. Így most aztán én is nagyon annak érzem magam. Ami meg W-t illeti, épp ma írt nekem, hogy egy konferencián elkapta Bill Gatest egy kis csevejre. Hát így telnek ezek a hétköznapok arrafelé, jajdeszarvalakinek.

A Rokon Népek Napja miatti frusztrációmat, fájós lábamat, hulla fáradtságomat azonnal elfújták, amikor beoppantam IHB-ra. Az emberek, a tüncögés a szeretetrohamok levettek a lábamról. Nem tudom, mi volt tegnap pontosan, hogy mindenki valamiért nagyon szeretett, de hihetetlen volt. Mintha az egész heti pozitvságot ott és akkor kaptam volna meg, sűrtíve... az IHB klasszikus kiegészítéseivel. :) Én is annyira szeretek mindenkit...!

Holnap megint piac, főzés, élvezkedés. Asszem mos elégedett velem a világ, én meg igyekszem elégedett lenni vele.

Ami azt illeti, seggre ültem attól, mennyi kedvességet és nagyrabecsülést kaptam a héten. Tényleg. Főleg most úgy, hogy úgy érzem, meg is dolgoztam érte.

Hétvége rulz!

nahátakkor viszlát édesapám

Köszönöm világ, majd értesítelek.

(Tényleg. Nem jár jól velem most senki, kérlek hagyjatok átadni magam a bús enyészetnek.)

mihin?

Ha most valaki megkérdezné, hol lennék legszívesebben az egész világon, azt mondanám, hogy Gergő bőröndjében. (Bár lehet, hogy már leszállt, ez esetben Helsinki utcáin.)

Fura, épp ma kaptam egy csomagot Helsinkiből. Ez nagyon boldoggá tett.

Meg ma mutattam végig a legizgisebb helyeket a finneseknek a Kaziczy utcában. Amitől fél napon át a zsidó kultúrát bújtam a Wikipédián. Time well spent!

Most meg marad a syksypliin, és a holnapi hazamenetel. Remélem a család majd új erőt önt belém.

ex oriente...

Micsoda időzítés.

Na mindegy.

Asszem minden mindegy, és a továbbiakban nem is szeretnék foglalkozni vele, mert minek, mert van jobb dolgom is, nem?

Tegnap bánatomban vettem egy mari szótárt. A jegyzetboltos közölte, hogy 6000 Ft, majd mikor elővettem a pénztárcámat, kinevetett, hogy valóban képes lennék-e ennyit adni érte, egyébként 2000 Ft.

Ma a kávézóban a felszolgálók rommá flesselték magukat rajta. Rájuk kellett szólnom.

Egyébként a Szatyorban voltam a finnes csoporttal és jó volt. Holnap én viszem őket a Kazinczy utcába.

Meg volt Szonja, meg Eszti, meg Nóri, meg anya, meg mindenki, aki ilyenkor kell.

Nem akarom mondani, hogy újratervezés, mert nem kell olyan sok mindent tervezni meg gondolni... sőt, inkább jobb csak a dolgokat csinálni, mert a végén még elromlik a tudatom.

Halmozzatok el teendővel.