Könyvek. Nagyanyám azt mondta, válogassam ki a lakásukban lévő könyveket, melyiknek vennénk még mi hasznát és melyiket adja a helyi könyvtárnak. Persze szokása szerint dőlt belőle a szó, magyarázkodott, hogy próbáltak régen is maradandó darabokat válogatni, így is lehet, hogy elavultnak tűnik néhány könyv, de hát így az internet korában igazán... nem is tudja, ki mást kérhetne meg erre, mégiscsak én vagyok a magyar szakos (ezt el kell ismernem, hiába vagyok alkalmazott nyelvész)...
Sosem szenteltem különösebb figyelmet nagyanyámék könyvtárának, így megdöbbenéssel néztem végig a gyűjteményen. Klasszikusok, verseskötetek, amerikai, francia irodalom, történelmi, filozófiai írások... bevallom őszintén, filléres szoci regényekre számítottam, ehhez képest azon kaptam magam, hogy alig van polc, amin ne lenne könyv, amibe belelapozok és leülök, vajon mi van benne. Mondatok, foszlányok, megállapítások, és máris úgy éreztem magam, mint kicsi koromban, mikor olyan nagy éhséggel vetettem magam minden, számomra érdekesnek tűnő könyvbe, szakmai szinttől függetlenül. Ha én tudtam volna, hogy itt tájékozódhatok az iszlámról! Ha tudtam volna, hogy van itt egy gazdasági atlasz! Franc kotorászott volna a könyvtárakban ha itt egy tökéletes állapotú Arisztotelész!
Olyan lassan haladtam, mint a tetű. Félúton fel is szaladtam a saját lakásunkba, mert egyszerűen nem írtam a rengeteg gondolatot, ami támadt bennem.
Teljesen magával ragadott a betű. Korszakalkotó művek, ideológiák lenyomatai, szórakoztatás, információ, életek munkái... előttem kavargott három generáció műveltsége.
És én ezt válogassam ki!
Vagy kiválogatom a 90%-át, vagy nagyon szigorú és realista leszek.
Elképzeltem az egyetemistákat, akik a már vonalkóddal és könyvtári jelzéssel megjelölt könyveket kiveszik és forgatják. Érdekes volt, de tetszett.
Alig válogattam ki néhány könyvet. De hogy nekünk Maupassant-unk legyen 1912-ből, Ember tragédiája díszkiadásunk, és mai angolra fordított, jegyzetekkel ellátott, illusztrált Shakespeare összesünk (értsd: összesünk, nagyobb a könyv, mint a Cambridge enciklopédia) egyenesen Angliából, na hát ezt azért...
A hirtelen rám zúdult tudásvággyal még most is alig tudok mit kezdeni. De örülök, hogy könyvtárba adjuk ezeket a könyveket, és mások hasznukat veszik, nálunk meg csak porosodnánk, hiába érdekesek... fura gondolat, de legszívesebben bekameráznám a könyveinket, hogy lássam, kikhez jutnak és mihez kellenek majd... és olyan büszke lennék ha látnám, hogy valaki jó hasznát veszi valamelyiküknek!
hm, kell....
VálaszTörléskb ilyesmi érzés, amikor anyám könyvespolcát túrom, amin két rétegben állnak a könyvek, és csodálkozom, hogy jéé, ez is és az is megvan nekünk?