Tábor. Tábortábortábor. Táboros mindenfélék kerengenek facebookon, különböző nyálassági fokokon, de én átérzés helyett csak ideges leszek tőlük. Idegesít minden beszélgetés jelenleg, ami a táborról szól, én nem akarok részt venni bennük, mert nem akarok a mindentelsöprőenszararc lenni, és gyanítom, hogy csak akkor enyhül az agyam egy kicsit, amikor végre én is leírom, hogy mit gondolok, milyen élményeim voltak. Tehát most.
Én egy nagyon kritikus embernek tartom magam, és mindig meglep, hogy mások mennyivel kritikusabbnak tartanak engem, mint én magamat. Továbbá ha friss az élmény, mindig sokkal könnyebben emlékszem a rosszra, amitől nyilván übernyafogósnak tűnök. Most viszont mindent megteszek, hogy korrekten és igazságosan fejezzem ki magam, és bízom benne, hogy türelemmel és kritikával kezelik a mondandómat, továbbá nem feltételeznek rólam rossz szándékot.
Több dolog is előre aggasztott, ahogy a tábor előkészületeit láttam, nagyon tartottam a rend-csapat kettősség felszámolásától, nagyon tartottam a színjátszók magas létszámától, meg attól, hogy gyenge lesz a keretjáték - aggasztottak ezek a dolgok, de nem akartam előre leírni az egészet, inkább azt próbáltam belemantrázni magamba, hogy nyugi kislány, vedd elő a türelmesebbik feledet, ne várj most olyan elsöprő élményt, mint eddig, tegyél meg mindent, hogy élvezd így is. Nem tudom, ez jó taktika volt-e, mert a tábor abszolút beváltotta az aggodalmaimat, viszont talán ha több optimizmus szorul belém, jobban kitart az emtététábor-élmény.
(na jó, közben kikapcsoltam a facebookomat, ezt már nem bírom)
Alew valamikor, asszem a táborzáró bulin felvázolta nekünk az MTT-s Maslo-piramist, ahogy ő látja. (1. kajaszállásáramidőjárás 2. közösség 3. programok 4. keretjáték 5. feeling) Készséggel elhiszem, hogy sokaknak így néz ki valóban az igénypiramis, de én nem tudtam azonosulni vele. Ez inkább annak a piramisa, miről beszélnek legtöbbet az emberek tábor alatt. Nyilván személyes a saját piramisom, azazhogy inkább a mindennel összefüggő gráf-ábrám, de ha már én is táboroztam, én is leírom.
Nekem keretjáték nélkül megette a fene az egészet. Függetlenül az életszakaszomtól. A keretjáték fontos, iszonyú fontos. Anélkül süthet hétágra a nap, szolgálhatnak fel Michelin-csillagos menüt, lehetnek jacuzzival és masszőrlányokkal felszerelt szálláshelyek, egyszerűen nem fogom jól érezni magam. Keretjáték nélkül nem tudom beleélni magam a középföldi hangulatba, márpedig a középföldi hangulat miatt jövök MTT-táborba. Nem tudok úgy tekinteni a társaimra, ahogy tekintenem kéne (és ahogy semmilyen más körülmények közt nem tudnék), nem érzem értelmét a dolognak, nem tudok izgulni és meglepődni, nem látom, mitől különleges az egész. Az pedig Vásárfalva óta evidens, hogy az átgondoltság, az alaposság minden forgatókönyvet profi szintre emel, a hányavetiség pedig a legjobb ötleteket is elbagatellizálja. A keretjáték nagyon könnyen válhat nevetségessé, ha nem dolgoznak nagyon rajta, hogy elhitessék az istenadta SMT-néppel. Nyilván nem csak én érzem úgy, hogy ez nem sikerült. A karakterek hiteltelenek voltak, zavartan álltak a színpadon, a bekiabálásokkal egyre több jelent fulladt anarchikus üvöltözésbe, aminek a lecsillapításához senkinek nem volt elég tekintélye, mindig mindenből viccet lehetett csinálni (nem mintha én ellenezném a röhögést, de komolyság nélkül nincs feeling), az egész inkább önmaga paródiájának tűnt. Sok esemény, mese, háttérinformáció pusztán a levegőben lógott, nem függött össze egymással, pedig az összefüggések nagyon hatásosak tudnak lenni. Néhány NPC-nek konkrétan semmi szerepe nem volt, vagy egyszerűen elfelejtődött (pl. Nár), mások inkább komikus, mint fennkölt hatást értek el azzal, hogy minden kimondott szavuk után két másodperc szünetet hagytak . Ha zajos előkészületei vannak egy keretjátékos eseménynek, nem érdemes csendes programmal elterelni a figyelmünket. Nyilván megvannak a technikai okai annak, hogy miért szólt bele mindenbe a tattaratattaratattara, de nagyon gyilkolta a hangulatot. Nem csupán idegesítő technikai malőr volt, hanem instant kizökkentett mindenkit a nagy nehezen összekapart setétvölgyi hangulatból. Az állandó kamerázás a színpad kellős közepén pedig úgyszintén. Egyrészt az előadásokon kívül nem hiszem, hogy sok megörökítésre érdemes esemény lett volna, másrészt nem érte meg azt, hogy konkrétan minden jelenetből kitakarnak egy darabot, illetve hogy egy hangulatromboló kamera settenkedjen állandóan az ember orra előtt azért, hogy többórányi vágóanyag halmozódjon fel egy olyan tábori DVD-hez (vagy mi lesz az), aminek az elkészülése igencsak kétséges.
Biztos azért vagyok ilyen keretjáték-mániás, mert anno tökegyedül érkeztem az első táboromba és a keretjáték volt a legintenzívebb élményem, továbbá amin keresztül legerősebben a közösség részének érezhettem magam, de ez már csak rajtam marad. Nyilván már nem lesz olyan erős élmény semelyik másik keretjáték, mint a legelső, de azért igyekszem. Persze az is sokat nehezít, hogy már sok emberrel kommunikálok tábor alatt, akik állandóan spoilereznek vagy épp leszarják a keretjátékot, de sajnos indokolatlanul idegesít, ha Siderick eltűnése napján a túrát azzal kezdjük, hogy megsúgják nekem, hogy elbjt a raktárban, vagy ha a táborozók x százaléka a sárkányra veri a nyálát, hogy milyen cuki.
Ez volt a legnagyobb bajom a táborral. Mivel ez egy nagyon összefüggő, organikus valamicsoda, ez a hiányérzet erősen befolyásolt minden mást is, ahogy minden más ezt is, ahogy a panaszok meg-nem-hallgatása is rontotta a kedvemet. A szervezői arrogancia egyébként nem volt feltűnő mértékű, nemtisztelet a kivételnek, de azért kicsit bántott, hogy az első napokban minden jól sikerült eseményre azt mondták büszkén, hogy "látjátok, mert mi ilyenek vagyunk" (függetlenül attól, hogy Ankalimon idejében is így volt-e az a bizonyos dolog, vagy nem). Tudom, hogy ez a tábor nem a majdmegmutatjuk jegyében készült (legalábbis nem nagyon), meg én egy agymosott szánalmas ankalimonpárti droid vagyok, de egy kicsit azért nem volt szimpi ez a kezdeti Ankalimon-ellenes megnyilvánulás-sorozat. Az viszont igenis gáz, amikor a táborzáró bulin a szervezők néhány kivételtől eltekintve csakis külön körben hajlandók táncolni, illetve hogy miután testületileg háromnegyed órát vártunk a szőrén-szálán eltűnt csapvezeinkre, olyan stílusban zavarnak ki minket a szervezői szobából (arra az egy szál kérdésünkre, hogy várjunk-e még vagy sem), hogy kedvem lett volna egy sárkányméretű középső ujjat felmutatva ott helyben ott hagyni az egész tábort. Néha úgy éreztem, a szervezők jobban érzik magukat a táborban, mint a táborozók, persze erre nyilván rá fognak cáfolni.
Ja és nagyon fontos: nekem Szanticskán anno annyira nem tűnt fel, hogy sok áthallás lenne a régi táborokból, most viszont nagyon. Az az érv, hogy "de hát az első táborozók kivételével mindenki érteni fogja", nincs, nem érv. Nem lehet ezt megengedni magunknak. A csapatdarabunkban a Dániel Lőki likes this felirat is ellenemre volt, hiába imádom, ha valami jó vicc, mert van, aki nem érti, és annak rosszul esik, mert úgy érzi, kizárják a közösségből. Ez nem túlérzékenység. Mindig, minden tábort az első táborozóknak kell szervezni. Ők a legfontosabbak.
Arról, hogy kettős (csapat-rend) felosztás legyen vagy inkább ez az egypólusú, nyilván mindenkinek vannak érvei és ellenérvei, majd a tábori kérdőívből vagy a sok visszajelzésből leszűrik a tanulságokat az illetékesek. Nekem nem tetszett. Nagyon nem tetszett. Lehet, hogy csak azért, mert a színjátszó klán működtetésére totál alkalmatlan volt, de szerintem több oka is van ennek. A régebbi táborokban számomra rettentő fontos volt, hogy van választási lehetőségem, rengeteget segített a beleélésbe a csapat, és rengeteg szociális pluszt adott, a rendben pedig megismerhettem másokat, más csapatok képviselőit, és kiélhettem a kreatív perverzióimat, anélkül, hogy egyik vagy másik végérvényesen az agyamra menne. A csapatdarab pedig a legjobb dolog volt a világon, mindenki beleadhatta a maga rendben tanult kis okosságát, és bár nyilván a legstresszesebb időszaka a tábornak, mégis szerintem az abszolút megkoronázása annak, amiért itt vagyunk. Csapatdarabot írni és csapatdarabot látni számomra mindig a legjobb dolog volt a táborban.
Szemügyre véve az eddigi statisztikámat (3 év kitartó SMT-zés alatt 14 kisebb-nagyobb előadás, ebből 9-10 aktív értelmi szerzés vagy zenélés), érthető, hogy a mostani színjátszó rendben is egy perfekcionista exhibicionista vadállat voltam, és állandóan előadni akartam - arra nem voltam felkészülve, hogy ez koncepció terén sem konkrét színjátszó rend. Ha tudtam volna, talán visszafogom a hatékonyság-igényemet. Viszont, ahogy ezt utolsó nap Dodienak és Mirinek is mondtam, néha nem voltam biztos benne, hogy a klánvezek átgondolták és megbeszélték, mit szeretnének csinálni velünk - nagyobb baj, hogy néha úgy láttam, egymással sincsenek teljesen összhangban. A néha sehová sem tartó foglalkozások vagy a leplezetlen csalódottság, amit néhány nem kifejezetten jól sikerült feladat után egy-egy csapveztől érzékeltünk, a klántagokat is lehangolták, az elmászkálásra hajlamosak még jobban elmászkáltak, a passzivitásra hajlamosak még inkább passziválódtak. Ebben is főként átgondolatlanságot érzékeltem, hiszen színdarabot egyszerre 20 embernek lehetetlenség írni, mással viszont nem tudtak annyira lázba hozni minket, hogy motiváltak legyünk. Az identitásképzés is akadozott, nem tudtuk, hogy az állatos dolog mire is megy ki tulajdonképpen. Persze ha előadtunk, és láttuk, hogy az sikeres és jó, akkor mindig kaptunk egy lendületet (ami sajnálatos módon az első két előadást követő két napban eléggé megtört a mindenféle más programok miatt), de ha jól megnéztem, a lendület mögött nem volt igazi összetartás. Rá is járt a rúd a színjátszó bagázsra, Pókot 6 nap után elvesztettük, a másik két vezetőnek is előjött mindenféle nyavalyája, nyilván így nehéz csapatdarabot írni meg együttműködni.
- a korrektség elve miatt jelentem, ez a pont után elmentem Ankalimonhoz beszélgetni, de a fenti szövegbe semmit sem írtam bele utólag -
Ráadásul zavart az is, hogy ezúttal nem igazán volt megnézve, ki kivel kompatibilis, és bizonyos emberek energiájából sokat elvett az, hogy olyasvalakivel kell együtt dolgozniuk, akit nem kedvelnek. Nekem nem volt ilyenem, hálistennek, de rossz volt máson látni, hogy nekik van.
Persze ha volt egy előadás, akkor mindenki benne akart lenni, amitől lendületesebbek, fegyelmezettebbek lettek az emberek, és a passzívabb tagokról is kiderült, hogy nagyon ügyesek - de ennyi ügyességből többet is ki lehetett volna hozni. Ez volt a nagyon bosszantó, hogy tehetséges csapvezekkel és tehetséges SMT-kkel voltunk felszerelve, mégis nehezen aknáztuk ki az egymásban rejlő tehetséget.
A keretjáték sikertelensége és a klán döcögőssége már jelentősen elrontotta a kedvemet, amit a sok üres idő félig ellensúlyozott, félig tovább bosszantott. Végre volt idő beszélgetni emberekkel, ami nagyon jó volt, ugyanakkor én nem vagyok egy játszós alkat, nem volt olyan nagy igényem arra, hogy legyen időm röpizni vagy kártyázni.
Én alapvertően nem szeretek táborozni, de az MTT-s kivétel. Nekem egy MTT tábor attól MTT tábor, hogy állandóan 140%-on pörgök, ezermillió dolgom van, ezermillió benyomás ér, és kb. állandó sokk alatt vagyok, a végére iszonyatosan elfáradok, de majd' kipukkadok a sok pótolhatatlan élménytől. Nyilván jól éreztem magam ebben a táborban is, mert nyilván, jó arcokkal voltam körülvéve, jó kis dolgokat csináltunk, satöbbi, de ez nem volt MTT tábor. A nyomába sem ért, és őszintén sajnálom azokat, akik most voltak először táborban. Természetesen másnak más fontos, van, akinek bejött ez, én viszont úgy érzem, hogy ha ez az elv, ez a tendencia marad szervezés terén, akkor nekem nem lesz szükségem arra, hogy táborba járjak. Az meg nagyon megsért, hogy lényegesen többet kellett fizetnem (fizettetnem a szüleimmel, akik nagyon lázadtak emiatt) egy rövidebb és lényegesen gyengébb táborért, mint a tavalyi és tavalyelőtti. Anyáék csak azért voltak hajlandók kifizetni ezt az összeget, mert tudták, hogy nekem hatalmas élmény. Az, hogy emellett még csalódnom is kellett, nemcsak nekem esik szarul, hanem az anyagi hátteremnek is.
Összességében ezek fájnak nekem oly nagyon. Kíváncsi vagyok, mások mit gondolnak, most már én is merek beszélgetni róla, eddig nem mertem, mert nem akartam a főfőmorcos demotivátor lenni. Most már merek. Aztán meg hátha jutunk valamire.
A végére még 10 dolog, ami nagyon tetszett és nagyon nem, hogy jó is vegyüljön a rosszhoz, a szigorú személyesség elve mellett:
+
Morkó ;)
A meglepően nagy siker, amit a pletykás darab aratott (meg persze az összes többi siker, de ez különösen)
A sok imprózás, mely során sok új tehetség bontakozott ki
Az időjárás, jeeeee =)
Mosolyucca, Felsőgöd, Fapuma, és a velük járó sok beszélgetés
Az egyébként sok beszélgetés, főleg Kincső
A sátrunk helyszíne, a patakkal és a reggel neszező állatokkal <3
Ahma, a magát komolyan vevő NPC, illetve az utolsó esti meséje a látványosokkal (még így enyhébb verzióban is nagyon hatásos volt)
Harmadszor is egy csapatban lenni Metával, mert az király
Miri helytállása Pók lebetegedése után
-
Nem volt feldíszítve a tábor az érkezésünkkor! Kicsinek tűnik, de nagyon sokat számított!
Civilek a helyszínen. Ominózus konyhai dolgozón kívül is nagyon zavart.
Hadijáék. Akármilyen epic volt, nem nekem való.
Kirándulásos feladatok. Órákon keresztül cipelni egy rakás korhadó botot, hogy kétszer elhajítsuk... na ne.
100%-kal kevesebb Ratzkha - eddig mindig családvezetőm volt, és most kicsit hiányzott.
Dédmamám agyvérzésének híre, mely érthetően kedvemet szegte az első napokban.
3 kurva napig azon verni magunkat, hogy menjünk-e vagy maradjunk. Olyan szinten volt kiborító, hogy az valami elképesztő.
Csapatidőben random felbukkanó NPC-ket faggatni olyasmikről, amikről fogalmuk sincs, és mellesleg tökmindegy. Mert kell. Just for fun.
Az elképesztő mértékű sopánkodás és pusmogás Meta magánéletén. Nyilván érdekes, ha valakiknél beindul valami, de az én egyébként pletykaszerető énemnek borsódzott a háta a látens rosszindulattól, amit produkált a tábor.
Időnkénti szervezői arrogancia.
- ja, és persze fennáll a gyanú, hogy életszakaszban vagyok.
És ami nem zavart: a kaja, bár nyilván indokolatlanul drága volt, de egyszerűen nem tudott olyan rossz lenni, hogy elrontsa a kedvemet (és mellesleg nem is volt rossz, krumpli ide vagy oda); a víz, szerintem totál megszokható volt a szürkevizes koncepció, és egyébként rettentően szimpatikus volt; az időnkénti melegvíz-hiány (baszki, hideg vízben is lehet fürödni, vagy pedig ha ragaszkodom a meleghez, elmegyek később, hát no).
"A tábor végi buli általában a soknapos gőz kieresztése. Még ha nem is a felszabadulásról szól. Ez az este inkább az utolsó lehetőség volt, amiben átérezhetem a tábor lényegét. A legeslegutolsó. Mert rövid és kevés és a végén van - és most is előhozta a sok szocfób vonásomat. Igazából ez volt az egyetlen vonása a tábornak, ami emlékeztetett az előzőekre, sajnos nem a jó értelemben. Legyen ez a hasonlóság a legnagyobb kritika, ami a közösséget érinti: egyébként remek volt minden, amiről nem a táborszervezők gondoskodtak."
Nyilván ez egy hirtelen írt és sarkított kis izé, nem is terveztem, hogy közzéteszem, csak gondolatrögzítésre akartam, de aztán úgy megtetszett, hogy. És igen, mindig a tábor végén esik legmélyebbre az önbecsülésem, amikor látom, hogy mennyi más jó arc van a világon, és mennyire rossz arc tudok én lenni - kb. erről szól ez a szösszenet. De ez nem baj, elmúlik, erről aztán nem tehet senki. És a félreértések elkerülése végett: remek volt minden, amiről nem a táborszervezők gondoskodtak, de nemcsak az tudott remek lenni, amiről nem ők gondoskodtak.
Hát ezek lennének a gondolataim Setétvölggyel kapcsolatban. Remélem, nyitott fülekre és megértő agyakra talál, és senki nem veszi személyes támadásnak. Két hét után már sokkal jobb véleményem lesz mindenről - már most is sokkal nyugodtabb vagyok. Lehet kommentelni, egyetérteni, egyet-nem-érteni, ha túl macerás a komment (állítólag az), lehet privit írni fészbúkra meg mélre.
A remélhetőleg jövő évi viszontlátásra!
Sosem gondoltam volna, hogy pont tőled olvasok egy az enyémhez ennyire hasonló véleményt (főként a keretjáték fontosságát illetően). Azt hiszem még mindig túl kevéssé ismerem az embereket.
VálaszTörléstartalmas kritika, köszi szépen!
VálaszTörlésJó, hogy leírtad. Jó volt olvasni. Köszönet. :)
VálaszTörléshú, ez igazán megtisztelő, h. név szerint belekerültem a 10-es jó listádba. én is nagyon örültem, h. végre sikerült párszor és jókat beszélgetnünk, de erre nem számítottam :)
VálaszTörléssztem is sikerült korrekten összeszedned a kritikád (és éljenek az ankalimonpárti droidok :))
Alyr: nem tudom, miért gondoltad, hogy nekem nem lehetnek ilyen gondolataim, de örülök, hogy megváltozott a véleményed, meg hogy nem állok egyedül a sajátommal. :)
VálaszTörlésKincső: ezt is megértük. :) Ankalimonpárti droidságomat pedig mi sem személteti jobban, hogy Ankalimonnal nem kellett a táborról beszélnünk ahhoz, hogy megnyugodjak a táborral kapcsolatban. Azt hiszem, el vagyok veszve...
Többiek: hát szívesen, és köszi, hogy elolvastátok! :)
Bogi: Nem azt gondoltam, hogy külön neked nem lehetnek ilyen gondolataid, de eddigi felületes ismeretségünk alapján nemigen feltételeztem, hogy így van.
VálaszTörlésNem mellékesen az írásod hatására írtam én is egy táborértékelést :)
VálaszTörlésIgenigenigen, olvastam már, és tök jó! :) Nem akarom oda leírni ugyanazt, amit te írtál nekem ide, de tök jó nem helikopternek érezni magam, meg egy kicsit inszájderebb "szakvéleményt" olvasni.
VálaszTörlésNem szoktam blogot olvasni, de erre kíváncsi voltam. Ez nem túl szép "köszönöm". Sajnos nem sok építő jellegű kritikát, főleg nem megoldási javaslatot vettem ki, pedig csak úgy kritika egy kritika. Nem volt cél, hogy olyan vagy akkora visszhangú tábor legyen mint az eddigiek. Sajnos az egész MTT elfelejti, hogy kik és miért csinálják ezt éveken keresztül. Senki nem támaszthat elvárásokat a szervezők felé, mert nem nekünk fizettek. Jómagam hónapokig a szabadidőmet, energiámat és a tábor részvételi díjának többszörösét fordítottam abba, hogy legyen táborotok. Nem a kedvezményért, mert még arról is lemondtam, és a szabadságom 1/3-ban is úgymond végig dolgoztam itt. A jövő évi tábor szervezők felé lehet és kell is kéréseket megfogalmazni előre, de ez a fajta "én jobban tudom" kinyilatkoztatás rombol az MTT-ben. Sajnos nem látom benned azt, hogy akár melyik szervező helyén megállnád a helyed, de remélem tévedek és akkor majd te is olvasol hasonló köszönetnyílvánításokat a tengernyi munkádért. Na pont az ilyen dolgok miatt 5 évnyi aktív munka után én kiszállok, mert Tolkienhez nem méltók, akikért áldozatokat hoztam.
VálaszTörlésGondolkoztam, hogy válaszoljak-e, de úgy döntöttem, válaszolok, hátha így kicsit világosabbak lesznek a dolgok. Nem beszólni akarok, hanem magyarázni.
VálaszTörlésFőként azokat írtam le, mik nem tetszettek. Egyrészt nyilván nem tudom jobban senkinél, mert ez egy vélemény, meg a személyes tapasztalatom, nem általános rendreutasítás akart lenni, előre szóltam, hogy nagyon kritikus leszek, és szubjektív, de nem rosszindulatból.
Szerintem egy kritika akkor is építő tud lenni, ha nem tartalmaz konkrét megoldási javaslatot. Ha még az is lett volna benne, akkor tényleg "én jobban tudom"-szerű lenne, tekintetbe véve, hogy sosem szerveztem tábort, nem tudok olyan pontos problémaábrázolást felmutatni, mint Alyr a saját értékelőjében. De szerintem ettől függetlenül le lehet szűrni belőle tanulságokat, még ha nem is feltétlenül lesznek irányadók a továbbiakban. Ha mindenkit válogatás nélkül elküldtem volna az anyjába különösebb indoklás nélkül, az nem lenne építő jellegű kritika.
Lehet, hogy nem volt cél, hogy ez olyan vagy akkora visszhangú tábor legyen, mint az eddigiek, de ezt nem közöltétek velünk külön, mikor befizettük a tábordíjat, ettől kezdve pedig óhatatlanul összehasonlítom az eddigiekkel. Sajnos azt, hogy te mennyi időt, pénzt és energiát fektettél bele, én nem látom, másrészt nem feltételezi automatikusan, hogy jól is érzem magam abban, amit szerveztél. Erről nem tehetek, nyilván nem úgy mentem táborba, hogy meh, mindent utálni fogok. Az előző két táborba is valószínűleg elég sok pénzt és energiát fektettek a szervezők (pontosan nem tudom, mennyit és hogyan), mégis jól éreztem magam. Most meg nem - hát ez van. Nekem sem estek jól a TLV-zők negatív kritikái anno, mikor kategóriafelelős voltam, de nem őket hibáztattam, amiért a teendőim mellett foglalkoznom kellett velük és nem mindenhez vágtak jó képet.
Nem vagyok biztos benne, hogy az utolsó mondataidat kellőképp átgondoltad volna, vagy akár a témába illenének, úgyhogy azokra nem is válaszolnék.
alapvetően azt kellene látni, hogy ez egy vélemény, ami onnan indul, h Boginak nem tetszett a keretjáték, és túl sokan voltak a színjátszó csapatban. lazán idetolhatjuk a 2009-es táborról megmaradt véleményemet, mely szerint a keretjáték akkor epic volt, de a szervezők ezen és önmagukon kívül szinte semmi mással nem foglalkoztak. idén gyengébb volt a keretjáték a szokásosnál (ez tény), viszont maximálisan odafigyeltetek ránk, és mindent megtettetek azért, hogy jól érezzük magunkat, ez dicséretes. az, hogy Bogi erős keretjáték nélkül nem érzi jól magát, vagyis az ő kizárólag szubjektív véleménye senkit nem jogosít fel arra, hogy átfogó képet alkosson a rebellis táborozókról. mindenki próbálja kihozni magából a maximumot. ezzel együtt is előfordul majd olyan, akinek ez nem lesz elég. sajnálatos, de ez van, tanulni kell belőle, méghozzá az embert kell megtanulni legközelebbre, és számba kell venni az ő igényeit. ha róla tudható, hogy problémás, akkor legközelebb vele kell foglalkozni, nem a másik százzal, mert nekik valahogy megvan az a csodás képességük, hogy minden körülményben jól tudják érezni magukat.
VálaszTörlésa személyeskedés, dühöngés, fizikai erőszak nem tudom, mióta divat, de EZEK azok, amik nem méltók a tolkieni szellemhez. nem értem, miért nem küldtetek haza több táborozót térítés nélkül. szóval bár nem tudok együtt érezni Bogival a tábort illetően, míg veled, Zotya, igen az MTT-ben végzett munkád kapcsán, ez a hozzászólás most nem volt fair.
Celebrom: azért Tolkien szellemével dobálózni szerintem kicsit erős volt ide (még akkor is, ha gondolom nem ez a bejegyzés volt a tényleges kiváltó ok, hanem régóta gyúlő sok-mindennel van tele a tököd).
VálaszTörlésAmúgy Csinczi elég jól megfogalmazta asszem.
Bogi: neked meg annyit, hogy ne felejtsd el, hogy a keretjátékok, sőt, egész táborok színvonala változó. Időről időre van olyan év, amikor valamilyen koncepció és körülmények úgy jönnek össze, hogy kicsit vagy nagyon nem lesz jó vége. 2005, 2008 pl. egészen katasztrofálisak voltak táborilag is és emberileg is. Még az elmúlt három évben is bőven voltak teljesen összeomlott rendek, csapatok, egyének (szervezők, táborozók egyaránt) – ami pl. idén elég kevés volt – szóval igazából az jutott eszembe, hogy vsz nem érdemes tökéletességet várni semmitől, mert akkor mindig mindennek csalódásíze lesz.
Pl. a tábor infrastrukturális és hangulati lebonyolítása egy szolgáltatás, amiért fizetsz, ezt lehet és fontos kritikus elemzés alá vetni, hogy milyen volt, merre kell változtatni stb – az azonban, hogy ténylegesen jól érzed-e magad, az viszont nem ezeknek a közvetlen függvénye, azt neked magadnak kell megcsinálnod. A körülmények, mindenféle körülmények ezt csak elősegíthetik vagy megnehezíthetik.
Vannak a kritikádban olyan pontok, amit erős túlzásnak érzek (pl utolsó esti bulin csak egymással táncoló szervezők: ez így kicsit dafuq, én személy szerint azokkal táncoltam akiket kedvelek - és igen, ezek egy része szervező, vagy volt, vagy lehet hogy egyszer majd lesz. Nem hiszem hogy az alapján hogy - ki kissé kapatosan, ki alkohol nélkül - ki kivel táncol, hogy áll körbe és az utolsó esti lazulását kivel kívánja eltölteni bármilyen elitizmust vagy a táborozók hátrányos megkülönböztetését ténylegesen és reálisan átgondolva ki lehetne jelenteni/mondatszörny!!/.)Viszont más dolgokban igazad volt, és szeretném védeni a mundér becsületét valamint verni a mellemet hogy "csinyájjá jobbat!" de semmi értelme, mert a hibák jó részét magunk is látjuk, egy részét ott is láttuk, és igen, egy részét nem sikerült úgy korrigálni, ahogy szerettük volna. Ennek sok és sokféle oka van, és remélem hogy lesz majd egy tételes tanulságlista amit a jövő évi tábor szervezői felhasználhatnak. Nem hiszem hogy ez a tábor drasztikusan rosszabb lett volna a korábbiaknál, volt benne pár változtatás ami a korábbi évek táboraitól igencsak megkülönböztette. Ez volt akinek bejött, és volt, akinek nem. Én személyes kudarcnak élem meg hogy nem érezted jól magad, mert már az első napok során látszott, hogy nem vagy elégedett. Csak úgy hittük mi hárman (mert a látszat ellenére hárman voltunk, csak kb az első napon borult a koncepciónk a kreatív tevékenységekkel kapcsolatban így lett féloldalas a dolog) hogy több színjátszással kapcsolatos feladattal és foglalkozással le tudunk majd kötni és így talán valamivel jobb lesz. Meg mert nem tűntél annak a lánynak, akinél a "Mondd el mi a baj bébi én figyelek rád" módszer nagyon bejövős lenne :) Nem fogok magyarázkodni, ez így sikerült. Tőlünk most ennyi tellett, ami nyilván - legalább is ezek szerint - nem volt elég, de ezen idén már nem lehet változtatni. Az én kedvemet viszont semmilyen táborkritika nem tudja elvenni a szervezéstől - csak jövőre megfontoltabban választok tevékenységkört.
VálaszTörlésDodie
:) Szerintem az utolsó este olyan körök voltak, hogy 15-25 közöttiek és az idősebbek köre.:)) Én nem éreztem, hogy külön táncolnának a szervezők.:)
VálaszTörlésEh, ez egy kritika.
VálaszTörlésÚgy lereagálni, hogy "csak az kritizálhat aki jobbat csinál/ne bezsélj hanem csináljál jobbat" óvodás szint. Attól, hogy nem értek a filmkészítéshez, még elég jól meg tudom ítélni, melyik film szar (szerintem) és melyik nem.
És de, igenis Bogi fizetett Nektek, szervezők. A bizalmával, amit belétek vetett és az idejével amit Rátok áldozott (és ti meg vállaltátok, önként, hogy tábort szerveztek neki. Innentől kezdve az, hogy a szervezők hogy érzik magukat, másodlagos az egyszeri SMT szempontjából. Az anyagiak meg az MTTben hálajóistennek szintén másodlagos dolgok.)
Tessék megérteni, hogy minden táborban mind a szervezők, mind az SMT-k azért vannak ott elsősorban, hogy az SMT-k jól érezzék magukat.
Bogi kritikájában sok építő jellegű dolog volt - nem utólag tett javaslat, hanem tanulság. Neki, mint SMT-nek ezek a dolgok fontosak. Leírta a szubjektív véleményét, ő így látta. Ha megnyalogatott volna egy LSD bélyeget és lila szárnyas mamutokat látott volna, akkor azt látott volna. Tessék tiszteletben tartani.
Dodie: nyilván nem az határozta meg nekem a tábort, hogy melyik szervező kivel táncol, de akkor épp feltűnt. Mert én úgy láttam. De hát egyértelmű, hogy valakik szerint meg nem. Talán nem ez a legfontosabb.
VálaszTörlésA színjátszós dologról nem tudom, mit mondjak még. Én igyekeztem csendben maradni és nem különösebben a csapat orrára kötni (pláne nem csapatidőben), hogy nemtetszikarendszer, sajnálom, hogy így is ennyire lesírt az arcomról. Legsötétebb gondolataimban sem akartam a morált hátráltatni, vagy álmatlan éjszakákat okozni nektek, igyekeztem annyira kivenni a részem a dolgokból, amennyire csak tudtam. Az meg mindenképpen jól esett, hogy komolyan vettetek és kíváncsiak voltatok a véleményemre.
Most érzem szükségét annak, hogy kicsit megvédjem magam. (Ez már nem (csak) Dodienak. ) Az, hogy volt, akinek tetszett és volt, akinek nem, azzal én is tisztában vagyok, írtam is. Az, hogy én pont olyan alkat vagyok, akinek nem jöttek be az újítások, nem kizárólag az én hibám. Sajnálom, hogy kritikus típus vagyok, nincs meg az a csodás képességem, hogy valahogy minden körülményben jól tudom érezni magam, és őszintén irigylem azokat, akiknek megvan. Ezt az értékelőt kb. azonnal hazaérkezés után megírtam, az egyik első volt a műfajban. Azóta iszonyú sarkítottnak és negatívnak tűnik a többi fényében, de hangsúlyozom, ezt én úgy írtam, hogy nem volt se időm, se lehetőségem mások összeszerkesztett véleményét átolvasni és megrágni - velük ellentétben, akiknek bőven volt módjuk arra, hogy más táborkritikája által inspirálva vagy azok közös fényében úgy árnyalja a véleményét, ahogy csak akarja. Ha most írnám, én is máshogy állnék hozzá, mást emelnék ki, sőt azóta eszembe jutottak még dolgok, amiket mindenképp beleírnék. Tehát ez a kritika nem azért olyan, amilyen, mert én vagyok az akaratos kisdisznó, hanem mert aug. 14-én már irrrtóra ki akartam mondani ezeket a dolgokat.
És senkit, sehol nem osztottam le, mert nem egyezik velem a véleménye, sőt a legnagyobb érdeklődéssel olvasom őket. Én is tudom, hogy ez egy vélemény, nem Allah által tollba mondott kinyilatkoztatás.
Alyr, köszi a "megvédést". :)
Hú, félreértettél! Abszolút nem gondolom hogy az hogy nem érezted jól magad, egy morálromboló dolog lett volna, sőt, azt sem hogy nagyon "világított" volna a rossz kedved - én észrevettem, mivel kreatív feladatok hiányában mást se csináltam mint az arcotokat pásztáztam hogy ki az aki esetleg nem érzi jól magát, akivel le kell ülni beszélgetni, akivel valami baj van. És nem, szerintem közel sem volt annyira durva vagy kritikus amit írtál, és sajnos kimaradt a végéről az, amit élőben viszont elmondtam a táborban: hogy köszönöm hogy van véleményed, és el is mondod. Nyilván jó ha ömlengenek arról amit az ember csinált, csak nem visz előrébb. Nem okoztál álmatlan éjszakákat is, de én ilyen vagyok: ha valakin azt látom hogy nem minden 100%, elkezdek aggódni - viszont míg Araponához simán odamegyek hogy hahó csajszi, mi a helyzet, nálad nem tudtam hogy megtehetem-e. Pók tanácsa volt hogy csak várjunk míg megint bepörög a színjátszás és jó lesz. De nem hiszem hogy sok dolgon változtatott volna ha mondjuk a 3. napon leülünk veled beszélgetni, mert attól nem lett volna pl. jobb a keretjáték. Egyszerűen csak sajnálom hogy nem adtunk olyan hátteret ami mellett kisebbnek tűntek volna az egyéb problémák, és nagyjából tisztában is vagyok azzal hogy mit csináltam (inkább nem csináltam) a tábor során, ezért írtam a személyes kudarcot. Nincs bennem semmilyen ellenérzés vagy ilyesmi, remélem neked sem - talán jövőre jobban alakulnak a dolgok :)
VálaszTörlésDodie