2016. február 25., csütörtök

"A jegyet beírtam, a dolgozatot a következő félévben megbeszéljük."

Uhh, glurp, hörr, ajjaj, ennyit írt a tanár, nyüssz, fejek fognak a porba hullani. Akkor is, ha 5-öst adott, ezt biztos csak jófejségből tette.

Na jó, mint kiderült, nem jófejségből tette, az első 2 percben leszögezi, hogy szuper lett, pont ilyenre gondolt, minden tök jó benne. Amiket itt aláhúzott és meg szeretne beszélni, azok csak mini pontatlanságok, amiket csupán jobb észben tartani.
És jött az a maratoni hajhúzós élmény, amikor minden fogalmazásbeli és helyesírási hibán végigmentünk közösen, hangosan felolvasva és kivesézve a problémás pontokat, nekem pedig minden bátorságomra szükség volt, hogy ne torzuljon el az arcon és kushadjak össze, miközben azt kívántam, bárcsak nyílna meg alattam a padló és pottyannék le az alagsori -109-es terembe. Ki is emlékszik már rá, hogy egyébként minden szuper.

Itt-ott fájdogáló önérzettel csoszogtam be a konyhába és próbáltam egy teával lelket önteni magamba. Izé, szú-szá, hálás vagyok, ez, izé, hasznomra fog válni. Csak most fááááj.

És amúgy igen. Éppen szakdolgozatot írok, és akaratlanul is odafigyelek az akkor kivesézett dolgokra, és asszem ettől jobb lesz egy kicsit a mű. Tökre megérte "bátran szembenézni" azzal, hogy hol és mi nem tökéletes még.


Éééééés most NEM, nem folytatom a bejegyzésemet nyígással a szakdogámról, hanem inkább folytatom a megalkotását. Irgumburgum.

2 megjegyzés:

  1. gondolom, hogy közben olyan volt, mint a foghúzás, de mennyire menők az ilyen tanárok, és milyen kevés volt(-van) belőlük!
    a szakdogához hajrá :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát közben olyan volt, hogy folyamatosan magyarázkodni meg dobálni akartam magam, meg tagadni, hogy megírtam vagy komolyan gondoltam volna azokat a problémás részeket, esetleg elvonni a tanár figyelmét, és állandóan emlékeztetnem kellett magam rá, hogy ettől csak idétlenül fogok kinézni, meg lejáratom magam, úgyhogy szépen nézzek szembe a hülyeségeimmel. :D

      Nemrég néztem újra a Szaffit, abból jutott eszembe ez az örökbecsű: "Olyan ez, kérem, mint egy amputáció. Fáj, ameddig fűrészeli az orvos, de aztán a betegnek... nem lesz lába!"

      De igazad van, azóta sokszorosan hálás vagyok neki, és örülök, hogy vette a fáradságot és alaposan átnézte a dolgozatot, aztán meg is beszélte velem, nemcsak rábökött egy jegyet. :)

      Törlés