A lehető legjobb énemet próbáltam előcsalogatni magamból ma délután. Egy jóleső szigetkör után körülvettem magam finn metállal (most épp Amorphis), udmurt herbateával és az Oxford Handbook of Modality-vel, és folytattam kétségbeesett küzdelmemet a kognitív/funkcionális nyelvészettel. Nemsokára kezdődik a tanév, és én nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt ne tudjam le. Nyelvész vagyok, a kutya mindenségit.
Csabával ma befejeztük a lakásunk átrendezését, szebb, mint valaha. Azóta idegbeteg módon rendet tartok a konyhában (és persze addig sem kell modalitással foglalkozni), és állandóan pakolászok, hogy a lakás megtartsa azt az idilli állapotát, amiben az új bútorok behelyezése idején volt. Ez az elhatározás kb. 2-3 napig fog tartani.
Igyekszem feltámasztani magam ebből a passzív "nyári álomból", amit néha az utazások legitimizáltak, de az elmúlt hetekben már nem. Durva, hogy ez mennyire nehéz. Az önbecsülésem ezer sebből vérzik, a jövőképemen pityeregnem kell.
De most kell összeszedni magam, most kell befejezni, amit elkezdtem, és elkezdeni, amit el akartam.
Csabával ma befejeztük a lakásunk átrendezését, szebb, mint valaha. Azóta idegbeteg módon rendet tartok a konyhában (és persze addig sem kell modalitással foglalkozni), és állandóan pakolászok, hogy a lakás megtartsa azt az idilli állapotát, amiben az új bútorok behelyezése idején volt. Ez az elhatározás kb. 2-3 napig fog tartani.
Igyekszem feltámasztani magam ebből a passzív "nyári álomból", amit néha az utazások legitimizáltak, de az elmúlt hetekben már nem. Durva, hogy ez mennyire nehéz. Az önbecsülésem ezer sebből vérzik, a jövőképemen pityeregnem kell.
De most kell összeszedni magam, most kell befejezni, amit elkezdtem, és elkezdeni, amit el akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése