Jóságos úristen, mikor tudtam én élvezni a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt.
A melegen és felöltözött, főként olasz és orosz nyelven zsibongó tömegben nem egyszerű szlalomozni, különösen mert sok árus vagy performőr mozdulatlanul áll a tömeg sodrásában, vagy ellentétes irányban halad a kezében egy szórólappal vagy szappandarabbal. A forralt bornak és a kürtőskalácsnak ünnapi hangulatot kellene sugároznia, de ezt letöri a sor és a sietség, újításként a Deák Ferenc utcán hatalmas hangszórókból üvöltenek a jazzesített jingle bellek, száncsengő ritmusára dübörgő unásig ismert dalok. Ha bemegyek valahova, pár másodperc alatt átáll az agyam az adott bolt saját karácsonyi válogatására, gond nélkül ugrok ár a Jingle Bell Rock és a Last Christmas között mentálisan. Arra gyúrok, hogy már meg se halljam őket.
Olcsó textil, puha poliészter, aranyos nyulacskákkal és rénszarvasocskákkal vonzóvá tett, rossz szabású, silány pizsamák és köntösök az Oysho-ban, ragasztásnyomos, csálé képkeret 5500 Ft-ért a Zara Home-ban, zöld, vörös és fekete bársonycsodák, "csak az ünnepekre" a ruhaüzletekben. Igen, most vegyél egy csipkés bodyt, ami olyan jól áll a próbababán, egy Rudolffal ellátott bugyikát, egy kis fekete ruhát szilveszterre, biztos ki fogsz tűnni a tömegből. Nem arról van szó, tudom, hogy fogyasztani azt kell, ettől pörög a gazdaság és nő a GDP, és azt is tudom, hogy az emberek tényleg őszintén örömöt akarnak okozni, ezért vásárolnak ész nélkül.
De miközben boltról-boltra járva szédelgett a fejem az ingerektől és a sok "csudától", folyamatosan ott járt a fejemben a Printa, a szuper stílusos újrahasznosított ruhái, zero waste háztartási- és irodaeszközei, szellemes és tényleg csinos kis mütyürkéi, amiket "szemétből" készítettek, és az a tény, hogy nekem mindig az volt fontos, az volt különleges, amihez valamilyen élmény kötött. Annyi szép adventi emlékem van, és egyikhez sem kellett száncsengő. Mégis miazisten ez, és hogy került ide. Mintha minden évben nagyobb erővel támadna a karácsonyi klisészörny, piros-zöldre színezve mindent, ami valaha is történt bármelyik év bármelyik decemberében, hogy semmi másról ne szóljon ez az időszak, csakis Santáról (már nem is Mikulásról), csakis arról a nyomorult rénszarvasáról, a fehér peremes vörösről, az ezerszer megénekelt, de soha meg nem történt szánkóutakról. A kisagyamig, a gerincvelőmig hatolnak ezek a szögegyszerű ingerek.
Menjetek innen, nem én vagyok a célközönségetek.
A stílusom nem "menő", a munkám nem "menő", ahogy élem az életemet, amik érdekelnek, egy cseppet sem menők. Én nem vagyok menő.
Eddig csak gondolkodtam rajta, hogy jó lenne kevesebb cuccot venni, környezettudatosabban élni, tudatosabban dönteni arról, hogy mi kell és mi nem. Most viszont már konkrétan undorít a mainstream vásárlás. Különösen karácsonykor.
Melegen üdvözlöm ezt a változást.
Hű, hát szívemből szóltál, valóban rém undorító a karácsonyi szörny, ami évről-évre hatalmasabb... A kinder már Télapóval reklámozza magát karácsonyra...! (Amit azért erős marketingbakinak tartok a térségben, tekintve, hogy 24-én errefelé Jézuska vagy az angyalok hozzák az ajándékokat...)
VálaszTörlés