Kisültek a mézeskalácsok, néhánynak dió van a tetején. Nem rajongok az illatukért, de most kellemes hangulatot adnak, talán azért, mert délután óta vaddisznóragun ügyködök, és az már beitta magát a hajamba is.
Mázli nyüszítve igyekszik bejutni, de hiába. Egy szava sem lehet, délután 3-ig bent volt, mert jó fej voltam és beengedtem.
Darts-világbajnokság megy a tévében, a laptopomon megnyitott receptek és facebook. Mindenhol mindenki a karácsonyi kreálmányait osztja meg (az én vaddisznóragum kevésbé dekoratív). Itthon a hangulat békés, kicsit álmos, kicsit befelé forduló. Szeretetteli. Más ez az idei karácsony, mint az eddigiek.
Megborzongat a tavalyi karácsonyi blogbejegyzésem, melyben attól rettegtem, milyen hamar tönkremehet az akkori gondtalan, idilli időszak.
Villámgyorsan változik az időjárás, mindenkinek fájdogál a feje, az utolsó pillanatokban összeállnak a díszletek a holnapi ünnepléshez. Igen, szeretnénk egy szép karácsonyt együtt, és igen, nagyon szeretjük egymást. Kár lenne azonban belehazudni, hogy ugyanaz a varázs.
Az már soha többet nem okoz álmatlan éjszakákat, hogy az ünnepi hangulat a családunk és a szeretteink közt túl romlatlan és idilli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése