Taisi emoni taimen istutella, ei osant tuota kasvatella - tanévkezdés

Ülök a lakásban, a Kamarában, a tanszéken, a kávézókban, a KK-ban, nem találom a helyem.

Leadtam a cikkem, és elfogadták az absztraktomat a moszkvai konferenciára. (Juhú, megint Oroszország.) Ezen kívül csak a csinálnikéne, ezt is, ezt is kínoz folyton, gyakorlatilag megállás nélkül - csupa olyasmi, amihez én kevés vagyok egyedül.

A tanszéki értekezlet a szokásosnál is temetőibb hangulatban telt, viták nem voltak, csak szembesítések a tényekkel, és a kínzatás. A munkánk nem nagyon változik, se az enyém, se a kutatócsoporté, de nem mondhatni, hogy a hatalmi sakkozások és a felülről kijelölt ideológiák nem nyomják rá a bélyegüket a kedvünkre.

Sajnos rányomják.

Annyi mindent értünk el az elmúlt egy évben, annyi jó ötlet volt és olyan sok váratlan siker, de pillanatok kérdése, és visszasüllyedünk a szomorúságba. És most nem volt itt sem PP, sem Tücsi, hogy felvidítson, vagy perspektívába helyezze a fenyegető árnyakat.

A munkát azért folytani kell, a disszertációt meg kell írni, az eltervezett dolgokat meg kell csinálni, a barlangokból előbújó trollhadseregnek pedig nem azért kell válaszolni, hogy őket meggyőzzük, hanem hogy az olvasók lássák, hogy nem lapítunk.

Nincsenek diákjaim. A tavalyi izgalmas, kihívásokkal teli, szuper varázslatos óra után most nem jelentkeztek a diákok hozzám. Ez nem személyes kudarc, hanem a dinka elsőévesek 2. félévre akarják hagyni a finnugrisztikát, így üresen konganak a mostani kurzusok, aztán majd megy a sírás februárban, hogy nincs elég óra meghirdetve, de akkor is nagyon szomorú vagyok. Ezt vártam volna a legjobban, amúgy.

Talán jobb is, mert jobban tudok koncentrálni a disszertációmra. És a tavaszi mariföldi utamra. Mindkettő k félelmetes, és fogalmam sincs, hogyan leszek képes megcsinálni, de muszáj lesz, és muszáj lesz élvezetet is találni benne, különben miafenét művelek az életemmel.

Itt áll előttem az internet, mint egy végtelen préri, és én arra használom, hogy meggyőzzem magam saját tehetetlenségemről.

Bárcsak mindent meg tudnék oldani.

Bárcsak mindent meg tudnék csinálni, amit meg akarok.

Néha bárcsak ne ezt csinálnám.