Csodás virágillat van, mindenhol rózsaszín és élénkzöld
foltok, a flat white épp most kezdett el hatni bennem, hogy felpörgesse a
szervezetemet. Szakirodalmat van kedvem olvasni, meg keleti mari hanganyagokat
hallgatni. A My Greep Cup elévülhetetlen érdeme, hogy nem működik benne a wifi.
Dolgozzál, Bogáta.
Na persze egy csomó mindent csinálok dolgozás helyett. De
milyen jó, hogy ezt a My Green Cup-ban, virágillatban és flat white mellett
tehetem. Ma már túl vagyok házi mosószer főzésén, folttisztításon, improvizált
kajafőzésen és végtelenített hegedülésen, így kötöttem ki Újlipótváros szélén
éppen, Mamika ropogósra vasalt blúzában. Hogy is lenne okom panaszra. Élénkek a
színek, erősek az illatok, és én furcsán úgy érzem, hogy élek, csak nem éppen
abban az életben, amelyben éppen vagyok. Továbbra is rettegek a mariföldi
úttól.
A biciklimen Észak-Pest felé suhanva bámultam a
játszótereken zsibongó gyerekeket, a parton sétáló párokat, csoportokat,
unokákat terelő nagyszülőket, a társadalom szövetét. A Szilas-patak továbbra is
dimenziókapu, épp annyira, mint 6 évvel ezelőtt: amint áttekerek rajta, megcsap
Kápmegyer békés hangulata. L. Réka mellett a Farkas-erdő oxigénjében sétálni
kicsit visszarepített engem a 4, 5 évvel ezelőtti énemhez, hiszen kb. akkor
találkoztunk utoljára: Helsinkiben, a Kiasma füvén, Core fagyit majszolva, kutyák
közt grasszálva. „Én már rég nem vagyok finnugrista.” Ameddig IFUSCO-ra jársz,
addig azért valamennyire mégiscsak az vagy. (Mármint ha az akarsz lenni.)
Tessék, egyél a pizzámból. Úgy tűnik, veled minden rendben. Igen. Csak
valamiért szomorúnak tűnsz.
Karafiáth Orsolya hihetetlen partit csapott könyvbemutató
címén Kätlin Kaldmaa-val az Észt Héten a Nyitott Műhelyben. Hogy én mennyire
szeretek észtek közt lenni. Random emberek bukkantak fel körülöttem, a
nagykövet asszony már ismerősként köszöntött. Az itt dolgozó konyhai kisegítő
időnként a fülembe pisszegett és egy darab tepsis krumplit tolt az arcomba egy
villán. Lol, kösz. Egyszercsak megtámadott Kreet és az Észt Intézet operatőre:
mit vársz Kätlin új regényétől? Hejj, tudjátok emberek, mekkora pohár bort
adott Laci bácsi az imént, biztos én válaszoljak?
De milyen jó volt 2 év után megint sorban állni egy észt
írónőnél, akit imádok, és egy-két észt szót váltani vele. „Vära tore kohtuda
& vahvat lugemist. Maailm ootab.”
Mehetnékem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése