2019. április 7., vasárnap

imposztor

Nem baj az, ha ijesztőnek és nehéznek tűnik minden, ami a disszertációmmal kapcsolatos, és a disszertációm jelenleg egy hatalmas nagy fekete mörköként tornyosul fölém a jövőben.
De tudnom kell, hogy nincs ebben semmi meglepő, ha ilyen sokáig elhanyagolom, mert mint minden feladat vagy probléma, minél tovább elhanyagolom, annál borzosabb és harapósabb lesz, akkor is, ha vicceskedve legyintek arra, hogy lol, nem haladok a disszertációmmal.
Kis lépések is sokat jelentenek, a szörnnyé hatalmasodott morgó lényt pedig csak akkor tudom megszelídíteni, ha felé fordulok.
Oké félni, oké nem tudni, hogy mi fog történni. Oké, hogy halogattam, és pókhálót fontam a saját fejem köré, és hagytam, hogy befonja az életem.
Nincs semmi baj, Bogáta, de dolgozzál, és ne mástól, vagy az életed más részeitől várd azt, hogy megoldják ezt a részét.
A mari nyelvet pedig nagyon szeretem. A mari nyelv tesz engem önmagammá.

Тый дечет мый вий-куатем налам, санденак уэш да уэш пöртылам.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése