2019. július 8., hétfő

egy pillanat metszete Észtországban

Nagyon finom a sör a Müürivahe utcában.
Attól tartok, a helynek most olyan vagyok, mint egy "kirakativó": ha szimpinek látnak, bejönnek, ha nem, nem. (Egyelőre nem jöttek be.)

Jó egy kicsit egyedül lenni. A Laulupidunak vége, július 8-át írunk.

Szépen süt a nap Tallinnban, és a várost sem utálom már annyira most, hogy volt másfél órám Jeremyvel és Sandrával, és reggel, amikor hajnali 5 óta tartó álmatlan forgolódás után teljes depresszióban letrappoltam a csigalépcsőn és semmi kedvem nem volt válaszolni a kedves amerikainak, de aztán mégis megtettem, és kiderült róla, hogy igazi esztofil és élt Észtországban, tud észtül, és a Laulupidu a mindene, 2014-ben fel is lépett egy kórussal. Mire leértünk a lépcsőn, már nem is volt kedvem elengedni, olyan volt, mint egy kicsi ablaknyi fény az egyébként nagyon sötét hangulatomon.

A Narva maantee-n ötödször trappoltam végig az elmúlt három napban, miközben mindenre is gondoltam. Korábban loptam egy darab papírt egy írószerboltból, leültem egy kávézóban, és nem írtam meg egy levelet. (Helyette elkezdtem verset fordítani, ahogy azt bárki tenné, ugye.)

Irreális dolgoknak tettem ki a többieket az elmúlt napokban, de magamat is.

Kihnui táncok, tartui falfirkák, dombok és völgyek a délészt tájon, fülben rekedt labajalg-keringők, csíkos szoknyák és egy plakát egy virágkoszorús, kétségbeesetten síró nővel. Az vagyok most én.

A Laulupidun leégett arcommal, az instára feltöltött félmosolyaimmal, a fájós hátú biciklizéssel, a türelmetlen toporgásokkal, pityergésekkel, a hajnali pánikolással és az erőltetett türelemmel, miközben az észt szél átfúj a fejemen.

Bogáta nincs itthon.

A sípszó után hagyjon üzenetet.




Sõidame läbi Sõmerpalu
On hiline hingedekuu
Laulame nutva beebi rahustuseks täiel häälel
Saaremaa valssi
Ma keeran rooli
ja mõtlen et kuidas küll nägi seda suveööd
kuldtärniga nooruke sõjamees
seal Saaremaa niitude kasteses süles
kus ta linalakk-neidu kätte ei saanud
Kas ajaks vihale ka?
Ja mida ta pärast võis mõelda sellest saarest
kus neiu lasi ennast keerutada ja lennutada
aga kadus enne kui keegi arugi sai

Silver ütleb et näeb seal laulus hoopis seda
kuidas miinid lõhkevad ja see värskelt musi saanud sõdur
passib kaevikus ja saadetakse siis kahurilihaks

   Aga meil on praegu tuhandeaastane rahuriik
lohutab ta mind igaks juhuks
ja suudleb rõõmsalt õhetavale põsele
   Olid venelased aga enam ei ole ja ei tule ka
kinnitab ta

Mina vaatan abielusõrmust oma rooli keeraval käel
ja mõtlen kas sellise kuldtärniga saab veel kunagi
kättesaamatu olla
keerutatud lennutatud
ja ülejäänud elu tuliselt taga igatsetud
Ja samal ajal mõtlen et kuidas ta saab nii
rahuliku südamega rääkida
Eile ju alles oli uudis et Venemaa demonstreeris
uut tuumaraketi lõhkepead
ja minul viis see uudis pooleks ööks une

Karula kõrgustikule jõudes käivad jõnksud
südame alt läbi
kui küngastest üle sõidame
Kaika tuulik on nii lagunenud et paistab läbi
Laps magab ikka veel õnnist und
Rõuge kandis on kaitseväe õppused
Otse teeristist rühib oma salgale järele
täisvarustuses kaitseväelane
Tahavaatepeeglist talle järele vaadates avastan
et ta on naissoost -
nooruke linalakk-neiu

See õhtu pole valge
ega kulu ruttu
Tagasi Tartusse jõudes mõtlen ikka
veel Vaarandi Saaremaa valsile
mõtlen Valgrele
kes ju kirjutas selle loo minooris
kuid pildi kõik käsu korras rõõmsakõlaliseks muutma
ja sellele kätitseväe linalakk-neiule kes seal raskelt
automaat seljas
teistele järele rühib
Ja ma ei saa aru kas me oleme kaitstud või mitte
Ja kuidas ühed on saanud silmist muretuid
sädemeid lüüa
ja sellisel heinamaal pidu pidada
kus hämarik koidule käe ulatab
samal ajal kui teised on rind ees lahingusse tormanud
vaenlasi keerutanud ja lennutanud
või hoopis kibedalt kaotanud
enne kui arugi said
andnud ennast kätte kaitseliidule
kuldtärniga noorukesele sõjamehele
ulatanud oma hurmavad huuled
keeranud ette teise
õunapuuõiena
õhetava põse

/Kristiina Ehin - Saaremaa Valss/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése