Ha még egyszer úgy jön oda hozzám valaki bemutatkozni, hogy "Oh I heard so much about you", annak belelépek a szájába.
Nem tudom, emberek, csak szerintem udvariatlan így indítani egy ismeretséget? Pláne utána még tovább ragozni azzal, hogy "úgy érzem, mintha már ismernélek is", vagy olyasmiket mondani, mint pl. "ahogy Imar beszél rólad, valószínűleg te vagy a tökéletes lány", stb.
Mármint én értem, hogy 1) nem akarnak rosszat, 2) valóban sokat hallottak rólam, és azt gondolják, ez jó társalgásindító, de ez engem baromira feszélyez. (Csak engem?) Azon kaptam magam, hogy ha valaki így indít nálam, a továbbiakban ösztönösen kerülöm a tekintetét, és nem szívesen beszélgetek vele. Azt hiszem, olyan érzést kelt bennem, mintha ennek az embernek már lenne egy Bogi-képe a fejében, aki fogalmam sincs, hogy néz ki és miből áll, és most jól összemér vele engem (a hús-vér Bogátát). Szervusz, örülök, hogy megismerhetlek, nézd mekkora elváráshorizontot építettem fel csak itt, csak neked.
Tudom, hogy ezek az emberek csak meg akarnak ismerni, és azoknak is vannak elváráshorizonjaik, akik ezt nem közlik velem, és nem tudom pontosan, hogy várhatom-e valakitől hogy gondoljon arra, hogy zavarba hoz-e engem ezzel, mikor találkozik velem (vagy bárkivel), mindenesetre engem rohadtul zavar.
Ami persze nyilván az én egyéni szociális problémám, úgyhogy ahelyett, hogy vinnyognék, ki kéne találnom rá működő stratégiákat. Eddig olyasmiket mondtam, hogy "mindent tagadok!", de azt hiszem, legközelebb megpróbálom azt, hogy "ó, én is rengeteget hallottam ám rólad!"
Shit. Én tök sokszor kezdek így ismeretséget, ha tényleg az a tényállás, hogy sokat hallottam az illetőről. Természetesen csak akkor, ha amit hallottam, az jó :D Tehát én ezt mondhatni bóknak szánom, feltételezvén, hogy egy bóknak talán jó lesz a fogadtatása. De ennek tudatában, hogy ez valakit feszélyez, megpróbálok rá odafigyelni.
VálaszTörlésMármint ezzel nem a kimondott, célul kitűzött szándékom, hogy bókoljak valakinek, hanem egyszerűen kibukik belőlem, hogy igen, te emlegetve vagy a valakid által, és ez egy milyen jó dolog, és mennyire jó, hogy van egy kapcsolódási pontunk.
Hát... :D mint írtam, könnyen lehet, hogy ez csak az én problémám, én azt hiszem, elég érzékeny vagyok. Ha valakit először találkozol, és ő azzal nyit, hogy "Ó, te vagy a Vica, már olyan sokat hallottam rólad!" az téged nem feszélyez?
VálaszTörlésAztán az lett, hogy megkérdeztem egy-két ismerőst, aki azokba a nemzetiségekbe tartozik, amibe ezek az emberek, és mind azt mondták, hogy ez náluk tök normális ismerkedési szöveg. Tehát én hibáztam ott, hogy magamra vettem, és nem úgy kezeltem, mint egy egyszerű small-talk panelszöveget. És akkor már azt is megkérdeztem, mit kell erre udvariasan mondani, úgyhogy legközelebb már nagyon felkészült leszek. :D
Nem, engem ez feldob :D Szerintem még nem volt olyan, hogy az a bizonyos "sok minden" valami becstelenség lett volna, szóval részemről no para. Én szerintem simán csak megtudakolom, hogy mit, kitől, és így elég hamar elkezdenek felbukkanni a közös pontok az életünkben, amin tovább lehet vinni a beszélgetést.
TörlésAkkor én vagyok a helikopter, amiért engem az is zavar, ha valaki csupa jót hallott rólam. :D Persze ez önmagában nem baj, sőt, de úgy érzem tőle magam, hogy meg kell felelnem valamilyen elvárásoknak.
TörlésÉs hát jelen esetben nincs sok értelme sem azt tudakolni, hogy mit hallott az illető, és azt sem, hogy honnan. Ez inkább a probléma része, jelesül, hogy Imárka feltehetőleg veszettül elfogult. :D Kicsit tartok tőle, hogy ez valami olyasmit alakított egy csomó emberben, hogy "na lássuk, ki ez a marha tökéletes csaj". Jaj.
"ez valami olyasmit alakított egy csomó emberben, hogy "na lássuk, ki ez a marha tökéletes csaj"."
TörlésJó, ez így első hallásra szerintem már a túlgondolás kategóriája :) A szorongó agy mindent túlgondol, szerintem csak a leginkább rosszakaratú, vagy épp irigy emberek indítanak azzal, hogy "Na ki ez a tökéletes csaj hm hm lássuk lássuk, keressünk hibát". Azoknak meg úgysem számít a véleménye igazából :) Vagy legalábbis én ebben valamiféle irigységet látok.
Szóval nem érzem úgy, hogy bizonyítanom kell a saját értékemet ezeknek az embereknek, mert ha a megismerésem után összedől bennük a rólam alkotott kép, és rájönnek, hogy pl. ja, amúgy kevésbé vagyok jófej, vagy kevésbé bármi, az igazából az ő bajuk, nem az enyém. :)
Bár ahhoz, hogy ezt nemcsak megértsem, hanem elfogadjam és magamévá tegyem mint hozzáállás, azért elég sok év munkája kellett, szó ami szó :D