csak ne maradj egyedül

A Rigába tartó buszon unatkozva a kezemet nézegettem. Két infúzió nyomai próbálnak begyógyulgatni, egy a kézfejemen, egy a csuklómon. A Honeybee c. szám újra bekúszott a fülembe és újra csorogni kedztek a könnyeim.

Irén, akihez végre elmentem, miután fizikailag már egy picikét jobban éreztem magam, megtiltotta, hogy huzamosabb ideig egyedül maradjak. Ez a másfél nap Rigában, ez huzamosabb idő?

Egy hónappal ezelőtt még nem lett volna ilyen problémám, mert sohasem voltam egyedül.

Nem tudom, hogy írjam le ezt.

A Lív Intézetben a tető alatt követelőzve csiripelnek a verébfiókák. A Pilsētas kanāls vizében kicskacsák úsznak az anyjuk után. A telefonomban kirbozok, kisvidrák bukdácsolnak, esnek-kelnek.

Nekem is volt kicsinyem, aki beteg volt, ezért nem hagytam megszületni.

Aztán újra tavasz lett, és az év új kisverebeivel nekem is lett kicsinyem, aki ezúttal egészséges volt.

Ott volt velem ezen a hideg-hideg télen, napos-száraz tavaszon, majd mikor végre zöldbe borult minden. Ott volt velem, amikor már én sem hittem benne, hogy ott van. Megjelent az összes ultrahangon, néha a fejét, néha a gerincét mutogatva. Négy szívkamra. Össze vagyunk nőve, egy csapat vagyunk.

So I guess that it's true

Time can heal even the worst of wounds

And the clichés I knew

Seemed so commonplace when I saw you

Let's just walk in the dark

Hop the fence in the park

Itt, a blogomban is írtam róla, milyen jó érzés volt tudni, hogy együtt vagyunk. Jött velem, együtt éltük a világunkat. Rajtam irtó lassan látszik meg a terhesség, úgyhogy elbújhatott egy bővebb ruha alá, és senkinek semmi köze nem volt hozzá, hogy ott lapul velem.

Pick me up, walk me home

And it feels likе God threw me a bone

Sticky sweet, tangerine

Would you sit and keep me company?

In the dark, I'm not scared

I just reach and you're right there

Shooting stars, racing cars

Everything I own just feels like ours

Nem lett volna szabad így megsebezni a lelkemet. Hogy tudjak ezután bármit is hinni vagy remélni?

A kicsi lány, aki velem biciklizet, kuckózott és macskát pásztorolt, meghalt miközben szültem.

Sosem fog megtanulni járni, beszélni sem magyarul sem észtül, nem lesz se szőke se barna haja, és nem fedezzük fel együtt a világot, sem velem, sem az apjával, sem hármasban.

A csendes pillanatok kettesben az egyetlenek, amikre emlékezhetek.

And it's too hard to describe this

In a way that feels honest

But even when I'm quiet

I love you, baby, I promise

And I hope I never see what your face looks like going

A face I swear that I could spend my whole life knowing

Herе's to hoping