Azt hiszem, mégiscsak kezdek megbékélni a nevemmel.
Akivel már valaha beszélgettem a nevemről (márpedig ez az ismeretségi köröm túlnyomó többsége), az tudhatja, hogy a nevemhez fűződő viszonyom finoman szólva is ambivalens. Bár ezermillió embertől hallottam, hogy "de szép neved van!" meg "ilyet még nem is hallottam... de jó!", sőt, olyanról is tudok, aki elhatározta, hogy születendő gyermekét Bogátának fogja hívni (öt év körüli másod-unokahúgom is utánam lett Bogáta), én ugyan senkinek nem fogom megköszönni azt a sok csúfolást és megaláztatást, amit elszenvedtem a nevem miatt. Persze ezek főleg oviban meg alsóban történtek - eltekintve néhány paraszt felnőttől, akik voltakvannaklesznek, max. egy húszéves lány előtt kevésbé kezdik forgatni a szemüket, mint egy <14 előtt - de azok épp eléggé bennem maradtak. Most is elég védtelen vagyok a rosszindulattal szemben - akkor meg még jobban az voltam, és mindig féltem bemutatkozni, amikor új társaságba keveredtem.
Ennek már vége, és csak néha vágok bosszús grimaszt, mikor visszakérdeznek vagy ki kell javítaniuk a 'lárka'-t 'áta'-ra, ellenben remek indítótéma minden társalgásnál. Csak be kell mutatkoznom, és máris van miről beszélni! "-Bogáta? Nahát! Milyen szép neved van! Még sosem hallottam! -Nem lep meg, igen kevesen vagyunk az országban. Az IWIW szerint kb. 45-en. -Honnan származik ez a név? -Szláv eredetű, jelentése 'gazdag'. De semmi oka nincs, hogy ezt kaptam. Egy szomszéd néni ajtaján látták a szüleim, amikor még panelban laktak. -És a tesóidnak is ilyen különleges nevük van? -Nem, csak én kaptam ilyen nevet. De volt is vele balhé bőven..." És hálás lehetek a nagymamámnak, aki látni sem akart, amíg nem kaptam egy második nevet, az ellenőrnek, aki elmagyarázta, hogyan kell nevet változtatni, mert elborzasztotta a Bogáta név, a volt évfolyamtársaimnak, akik a legkülönbözőbb fantázianevekkel csúfoltak, mert ezeket mind elmondom, partnerem álmélkodik, kacag, máris megkedvelt, és innen indulva olyan sok mindenről lehet beszélni. A Bogáta lett a társalgási jolly jokerem.
Lehet, hogy a szüleim ezt is előre látták, mikor ezt íratták a miniatűr kis rózsaszín karszalagomra, és bár még mindig nem tudom azt mondani, hogy megérte, néha most már hálás vagyok nekik, hogy anno ezt a nevet adták nekem.
Az én nevemet a nagymamám nem tudta kimondani, pedig nem egy bonyolult név. Most meg mindenki azt hiszi, szoros kapcsolat fűz a cári birodalomhoz. És nekem tetszik a neved, na :)
VálaszTörlésJó, de a te neved úgy szláv, hogy benned van is némi orosz! :)
VálaszTörlésÉn maximum német felmenőkkel büszkélkedhetem (ha a vaskos székely ágat nem tekintjük különbözőnek a magyartól), de azokkal is csak nagyon halványan, mindenféle fennmaradt hagyomány nélkül.
Az én mamám is majdnem rosszul lett, cuncibuksi, szerintem a nagyik gyomrát és annak befogadóképességét nem szabad alapul venni. :D Ugyanis nálunk mamikám azt hitte, hogy Eleonóra vagyok és ki volt akadva, hogy ugyan anyámék honnan szedték ezt az idióta nevet, ráadásul duci is voltam, nem szép baba, hát szegényke nem így képzelte az első unoka érkezését. XD Mikor meghallotta, hogy csak Nóra, valamelyest megnyugodott, azt elfogadhatóbbnak ítélte (de nem örült neki, hogy mégsem lettem BOGLÁRKA).XD
VálaszTörlés