napi epikvin

Ankalimon nem lesz jezsuita. Mondta, hogy a 8 napos lelkigyakorlat után dönti el, és ím visszajött és ím így döntött, de hadd tegyek közzé egy megjegyzést ezzel kapcsolatban:


JUHHÉÉÉÉÉÉÉ!!!! =))))))))))
 

Ha megkérdeznék, hogy ki az, akivel a legtöbb témáról, a legkötetlenebbül, a legtartalmasabban tudok beszélgetni, hogy stabilitást, lelki támaszt nyújt, beigazolja a sejtéseimet és kigyomlálja a gyarlóságaimat, megkönnyebbülök a végére és jobb embernek érzem magam, akkor azt mondanám, hogy édesanyám. Ha meg erre forgatják a szemüket és helyesbítenek, hogy ne családtagot mondjak, akkor azt mondom, hogy Ankalimon. Nem akarok most annyira belemenni ebbe, érdekes lehet a mi kis történetünk, de a lényeg az, hogy meglehetősen zokon vettem volna, ha türelmes és kitartó MTT-be ágyazás után két évre lelép a kis életemből, és ki tudja, milyen Ankalimonként jön vissza.


Remélem, soha nem bánja meg ezt a döntését, és megtalálja az összes boldogságát. :)