Ezt a postot már csakazértis kirakom, akármit is írok bele! X(
Mert mindig az van, hogy napközben járkálok fel-alá és blogbejegyzés-vázlatokat pörgetek az agyamban, amiket le akarok írni, utána meg beülök a gép elé és mégsem születik meg a dolog.
Talán mert most ilyen stagnálós-belülkavargós-kivárós korszakban vagyok. Vagy talán lassan vége annak.
Szól az új Florence és én végigszaladok képeken az agyamban, melynek végeredménye egy határozatlan törékenységű idill.
Nóri anakondaszerű ölelése egy meghitt beszélgetés után.
Gyerek tüncögő vigyora, ha meglát egy 16-os buszt, vagy ahogy gyönyörködő tűnődéssel válogat két ékszer közt.
Eszti mélyen a szemembe nézve koncentrál arra, hogy megértse, amit mondok.
Kálmán kikísér a villamoshoz, miután annyi félreértést és meg nem beszélt gubancot köztünk kibogoztunk.
16 hallgató tanárostul felröhög az órai beszólásomon.
A másik tanár reménykedve vár arra, hogy maradjak óra után és beszélgessünk még.
Ankalimon az egész Altairt megrengetve kacag egy hasonlatomon.
Csaba a kocsiban az ölembe hajtja a fejét és a kezemet is az arcára húzza, hogy így aludjon.
A társaság felsorakozik rituális fényivásra.
Zsófikával Szépség és a Szörnyeteg főcímdalt éneklünk és táncolunk az ágyon hozzá.
A pozor.hu címoldalán feszítek.
Zúzmarás varázsvilág a nagyárpádi dombokon.
Édes teaillat a Potalában és az Altairban.
Kolbászvacsi a mosolyuccában.
Családi összröff kriminális mennyiségű étellel.
Csípős hideg a BTK és a Szabó Ervin közti útvonalon.
Zavart nevetés táncórán.
Hegedűszó a kolibüfében.
Cigifüst a Kamara Caféban.
Szorongás és idegenségérzet filharmónia koncerten.
Fojtott düh órán.
Büszkeség, hogy ilyen jól sikerült Gyerek pesti hétvégéje.
Izgatott koncentrálás az Artemisznek címzett leveleimet írva.
Kétségbeesés és megbántottság TLV írása közben.
Csalódás és megbékélés az Accord caféban.
Zsánerképbe illő gyönyörködés a legózó páromban.
Lali magamhoz ölelése egy tétlen negyedóra alatt.
Lelkes várakozás az eljövendő talikra.
Látszólagos semmiségek okozta búrohamok.
Sok-sok nevetés Facebookon.
Növekvő félelem a szakdolimtól.
Ezek mind kifejtésre érdemes, esetenként egymással összefüggő események/érzések, de éppoly impresszionisztikusak bennem is, mint ahogy itt leírtam őket, így hát maradjanak meg ebben a villanásnyi benyomás-szerű formájukban, bennem meg gyűlögethet tovább az átélni- és gondolnivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése