KÖÖÖÖMT!!!!! =)
Avagy próbájunk meg írni róla.
A tavalyi KÖMT nekem egy kellemes, bizonytalan, laza, egészen különleges hangulatú összeröffenés volt, félig tábor, félig a fúziója az összes bulizás-fajtának, amit a különböző társaságok produkálni szoktak maguknak. Amilyen ijedt és szomorú voltam gyakran, annyira mély nyomot hagyott bennem az összes beszélgetés és sok, számomra jelenleg fontos emberrel akkor kezdődött "minden". (Itt most nem kifejezetten Csabára gondolok, akármennyire is gyakran emlegeti fel, olyan sokat nem beszéltünk akkor, és rám nem is tett különösebben jó benyomást.) Most meg persze már minden egész más... maga a KÖMT is más volt, egész máshogyan szervezve, meg az én hozzáállásom is... nem akarom bő lére ereszteni, olcsó megoldással a különösen jó és különösen rossz pillanatokat emelném ki.
HIGHS
-Szervezés. Tájékoztattak arról, hogy a csapat új, de ez maximum azon látszott meg, hogy rendkívül precíz és minőségi vezetést láttunk, tele voltunk programokkal, mindig tájékoztatva voltunk mindenről, a keretjáték sem volt buta, remek ötlet volt az összes buli, meg a lebonyolítása is, a kaja is szuper volt, és főként, ha kérdésem/problémám volt, türelmes, pontos választ kaptam rá, nem hülyére vételt vagy egy odavatett bazdmeget.
-Zebegény. Mert ez a falu még mindig imádnivaló, főleg a hamburgerese, ahol a stresszes csajszi minden stresszessége ellenére is nagyon szeretnivaló. És a suli, ahol minden helyiségről tudni lehet, melyik tűzveszélyességi osztályba tartozik.
-Társaság. Ez valamelyest saját magam legyőzésének érdeme is, hogy kevésbé bújtam el a csigaházamba, de ettől függetlenül is király volt érezni, hogy néha nemcsak nekem van szükségem az emberekre, hanem alkalomadtán nekik is rám. Külön köszönet ickéék társaságának, ahol nagyon sok új arccal sikerült beszélgetnem és az királyság volt, és Pillangónak, hogy ilyen jó fej volt egész KÖMT alatt, néha nagyon sokat jelentett egy-egy mosoly vagy összenézés.
-Kibékülés Peredhillel. Win.
-Musical rend. Kicsit a vándor komédiásokra hajazott, csak nagyobb elvárásokkal (merthogy zenéséneklős amellé, hogy mindenki egy nagy röhögést vár tőlünk), de már megint egy őrületes baromságot sikerült összeraknunk, abszolút sikerrel.
-Alkohol. Köszönet a próbálkozásért, hogy az alkesz vonulatot nem próbálták száműzni a suliból, ellenben megpróbálták kulturált és ellenőrizhető mederbe terelni ezt a jelenséget. Koktélok by Yzak FTW!
-Beszélgetés Ankalimonnal. Nem annyira, mint tavaly, de így is borzasztó jól esett, mint mindig.
-Karaoke és Halloween-party. Mindkettő pusztulatosan jól sikerült, külön élmény volt a sok jelmez (meg a 10 perces MTT Farsang az eredményhirdetés után). Mellesleg már én s tűkön ültem, hogy mikor húzhatom már fel a jó kis JRockos szegecses miniruhámat (köszi Nóri, hogy rábeszéltél anno a turiban!).
-Sok-sok tánc. Gót hastánc Esgallal, bollywoodi kalimpálás Narbbal, musical-koreográfia, meg a záróbuli. Már megint nem bírok a lábammal.
-Csaba látogatása. Megbeszéltük, hogy az egészre most nem jön le, de hétfőn nagyon jó volt látni, meg jól esett, hogy megnézte a műsorunkat.
-Egy új kaja megszerettetése Metával. Nevezetesen a majonézé. (icke "sörre" szoktatása is menő volt, de ez kifejezetten az én érdemem.)
-Kvíz és clubfighting győzelmek. Bár az előbbi éppenséggel mehetett volna Metának is, utóbbit meg konkrétan az döntötte el, hogy Seli a röhögéstől nem tudott megmaradni a padon.
-Oregánó a Celebrom-féle sajtossonkás melegszendvicsben. Olyan finom volt..... *.*
LOWS
-Hideg. Oké, hogy nem volt olyan indokolatlanul jó idő, mint tavaly, de azért kicsit fűthettek volna (jobban).
-Musical rend. X db darabban szerepeltem már az MTT-ben, de soha egyik sem volt ilyen stresszes (még a tábori sinda előadás sem), nem volt ennyire feszültségekkel teli, igazságtalan, nem vettek még ilyen hülyére, nem éreztem még ennyire az arrogaciát, mint itt. Persze ennek a fő oka az időhiány, így is az erdő legvastagabb fáját vágtuk ki ezzel a heringgel, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy igazán jól éreztem magam benne.
-Időhiány. Lejött Csaba és alig tudtam vele lenni, főként a musicales előadás miatt. Meg az, hogy Ankalimonnal sem tudtam beszélni annyit, amennyit szerettem volna.
-RZP-ék trollkodása. Igazából nem ér meg ennyi gondolatot, de szó ami szó, nem esett jól.
-Az a jelenség, amikor nagy elánnal rákészülünk egy karaoke produkcióra és az olyan lehetetlen hangnemben van, hogy nem tudjuk normálisan elénekelni.
-Elszakítottam Artemisz polifoamját. Épp csak egy kis csücsök vált le belőle, még teljesen használható, de borzasztóan zavar, hogy jófejmód odaadta, én meg erre elszakítom.
-Az a tény, hogy a menő szegecses ruhám szétkarcolta a felkaromat. Fáj. :(
-Minden reggeli kakaóban fahéj volt. MIÉÉÉÉÉÉÉRT............
-Állandó rosszullét. Naponta kb. ebédig várni mire összegyűlik a normál működéshez szükséges energiám. Valamit sürgősen kezdenem kell az emésztésemmel....
-Az a bizonyos botrány utolsó estén. Ehhez nekem nincs közöm, de mint annyi embert, engem is idegesít, hogy megtörtént.
Asszem minden lényegeset leírtam, vagy ha nem, hát kisnyúl még bővítem. Nagyon jól éreztem magam, kellett is már az életembe, és nem okozott csalódást egyetlen oldalról sem. Bizonyos szempontból rájöttem, hogy jobban is szeretem a KÖMT-öt, mint a tábort. Van valami egészen egyedi hangulata, amikor látom, hogy mindenki szabadon és kötetlenül azt a sportot/táncot/kreatívkodást/művészkedést csinálja, nyomás nélkül, amihez épp kedvet érez - vagy csak sétál ebben a gyönyörű faluban, nagyokat beszélget, és billeg az általa megszokott civilizáció és az MTT-s, saját-magát-hátrahagyós énje közt.
Most nem poszt-szociális sokkban vagyok, most csak feltöltődtem önbecsüléssel és kreativitással ahhoz, hogy több türelemmel folytassam a kis megszokott életemet.
Köszönöm az élményt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése