Éjszaka van, több mint 3 óra.
És nagyon jó volt a kolibuli.
Egy megnyert sörivóverseny.
Egy szépséges szobatárs, akire nagyon büszke vagyok.
Egy nagy nyaláb remény, hogy az Ajtósi egy jó kis bulis koli lesz.
Némi ego-boost, mert nem egy srác próbált megkörnyékezni tánc közben (és jaj de bénák voltak!) de nem is ez, hanem a dicséret, mennyivel felszabadultabban mozgok, mint tavaly.
Ugráltunk, dobáltuk magunkat, törődtünk is azzal, hogy hogy ki néz minket és mit gondol. Holnap 9-kor nyelvtöri 2 óra, csoda lesz ha felkelünk rá, de ez most nem számít.
Nóri: Bazzeg, hogy mindketten kapcsolatban vagyunk, most milyen jót buliznánk!
Én: Szerintem én így is jót bulizok. Avagy, akinek megtetszem, annak amúgy is megtetszem.
N: De mekkora állat egy ilyen kaland!
É: Én kapcsolatban vagyok és baromira nem kell más!
Erre Nóri, a kalandok és flörtök mestere felvisított és körbetáncolt.
Régóta kedveltem azt a srácot, aki nekiállt táncolni velem. Ügyesen mozgott, aranyos volt, jól éreztük magunkat együtt. Legalább 6 számot végigtáncoltunk. Utána azt mondtam, már nem bírom tovább. Kikísért a portához.
-Akkor most... felmész aludni?
-Igen. És ha tanácsolhatok valamit, azt a sört a kezedben ne te idd meg. Így is elég részeg vagy. És maradj ilyen jó fej, biztos pillanatok alatt találsz más táncpartnert.
-Emlékszem rád gólyanapokról. Nagyon jól éreztem magam veled.
-Én is veled. Na tűnés bulizni!
-Hát akkor... jó éjszakát!
Én becsippentettem a belépőkártyámat, ő meg elsomfordált bulizni. Tényleg jó volt a vele töltött idő. És nem nyomult, nem erőszakoskodott, nem élt vissza a helyzettel... jó, hogy vannak még ilyenek a kolinkban.
Mert melyik bulizó élt át akkora adag ijedséget, szomorúságot, bűnbánatot, nyugtatgatást, adrenalint, felszabadultságot, mosolyt, igyekezetet, szeretetet, szimbiózist, megértést, reménységet, mint mi ezalatt a 16 óra alatt.
Hogy is gondolhatnék másra.
Hogy is hagyhatnám abba a Rá gondolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése