~ ~ ~ ~ ~ ~

Vettem pár szál tulipánt egy nénitől az aluljáróban. Hazavittem, bedugtam vízbe, és itt az orrom előtt elkezdtek kinyílni a szirmai. Ez a mai napom legboldogabb eseménye, és még ki akarom írni azelőtt, hogy elhervad.

Közben Nyan Cat ochestral verziót hallgatok, extra erős energiaitalt iszom, nem feledkeztem meg a táskámban lapuló borról sem, Yzakkal beszélgetek, és még mindig elhiszem magamról, hogy mindjárt stilisztika szemináriumidolgozat-vázlatot írok Tátrainak.

Reggel majdnem meggyőztem magam, hogy nem akarok Schein órájára bemenni. Pedig két hétig nem voltam és szinte elvonási tüneteim voltak miatta. De hogy meggyőzzem magam, beraktam a Beatles-től a Help! c. számot és mindenhol, ahol azt mondják, hogy Help, oda azt énekeltem, hogy Schein.

Schein!
I need somebody

Schein!

Not just anybody!

Schein!

You know I need someone!

Scheeeeeeein!

...és bementem!






Ui: Néha annyira BEHÚZNÉK egy nagyot az önző, szánalmas, gyerekes, éretlen, ősember, érzéketlen, érzelmi sósivatag bunkó faszarcú férfiaknak, hogy a Cassiopeián kötnének ki. Persze Nóri ezen vigyorogni fog, mert épp ma este beszéltük ki társadalmunk hím egyedeinek  szánnivaló defektjeit, de emellé még rosszkor akadtam rá egy számomra nagyon bántó, és a pasi által el nem ismert sérelemre, és most dühöngök. Srácok, nem mondom, hogy basszátok meg, mert eleve azt akarjátok, hanem szimplán néha legyintse meg az agykérgeteket, hogy meddig lehettek orbitális pöcsfejek. Bogi voltam, szóltam.