...and not a single fuck was given that day.

A linkek linkje vagyok.

Ja meg egy önző huszonéves kis csitri. Ezek az elmúlt napok tanulságai.

Kinn ülni a Szabadság-híd közepén és mentás borsókrémlevest eszegetni igenis nagyon menő. Ezt a mindentlefényképező japán turista is tudta, aki lefényképezett minket is.

Kinn ülni a koliudvarban és macifröccsöt iszogatni szintén menő. Főleg, ha Szonja is jár mellé, akivel azon beszélgetéstípust műveltem, amit régen igen gyakran tettünk (tehát kb. Prága előtt): ketten, valamilyen alkoholos ital mellett, addig beszélgetünk a magunk lakonikus, nyugodt módján, ameddig el nem kopik a nyelvünk/el nem fogy a pénzünk/össze nem akadnak a szavaink a sok piától.

Ráadásul ma találkoztam H.L. kisasszonnyal, mely minden napot feldob, és sikerült megvennem, amit meg akartam venni mindenféleképpen. Remélem, húsvétkor sikere lesz.

Hazajöttem Csabától, aki mellett úgy aludtam, mint aki kómába esett (megterhelő is volt az este), majd hazamentem és szakdoga helyett nyilván szintén kidőltem. Az alvásból neszek riasztottak fel. Ajtó nyitódott és csukódott, valaki ledobta a táskáját, járkált a szobában. Ezt igen meglepett, mert Nórát csak húsvét után vártam. Fel akartam emelni a fejem, hogy megnézzem, ki tört be a szobába, de nem tudtam! Nem tudtam kinyitni a szememet sem! Minden erőmmel próbáltam felfeszíteni a szemhéjamat de nem sikerült! Kiáltani próbáltam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Végső próbálkozásaim eredményeként halk nyöszörgést sikerült kipréselnem magamból, amire magamhoz tértem, nagy nehezen körbe tudtam forgatni a fejem de senki nem volt a szobában. Megkönnyebbülten visszahanyatlottam, mire vízcsobogást hallottam, és rájöttem, hogy azért nem láttam a behatolót, mert a mosdóban volt. De már megint nem sikerült kinyitni a szemem. Kétségbeesetten próbáltam felébredni, de nem sikerült. Erre megjelent Nóra, és közölte, hogy külföldieknek csinál bulit, és Kispál és a Borzot kezdett el játszatni a laptopomról. Ekkor nyugodtam meg, hogy ez bizony egy álom és semmi több, mert Nóra biztos semmilyen körülmények között nem rakna be Kispált. :P

De olyan igaziak voltak a hangok... és mi az, hogy nem bírtam felkelni? Mintha a testem nem lett volna a birtokomban. Help! :S

A furcsa álomból kellemes bizsergés ébresztett fel a jobb combomnál: anya hívott. Egyrészt kirángatott a szürreális Erasmus-partiból, másrészt végrehajtotta az advanced anyavaráslatot. Ennek megértéséhez ismertetem a basic anyavarázslatot, amit valószínűleg mindenki átélt már:

Keresek valamit. Keresem minden helyen, ahol lenni szokott, de egyszerűen nem találom. Megyek anyához:

-Anya, van nekünk (mittomén,) hernyófogócsipeszünk? (most hirtelen ez az első hülyeség, ami eszembe jutott)

-Van persze, a helyén!

-De nem találom!

Anya odamegy a legnyilvánvalóbb tárolóhelyére és előveszi.

...tehát ez a basic anyavarázslat. Az advanced pedig az, amikor be vagyok ragadva egy gondolati gödörbe, csomó van az agyamban, nem találom azt a szükséges láncszemet vagy motiváció-foszlányt, ami kisegítene a saját farkam kergetéséből, beszélek két szót anyával és ő az első hozzászólásával eloszlatja a csomót. Még csak nem is biztos, hogy ilyen szándékkal, csupán kimondja az első gondolatát. És valahogy már minden tiszta és világos, nekem pedig helyreállt az agyi pH-m.

Ehhez azért tényleg tehetség kell. És anyám most egy mesteri példáját mutatta be, nyuhé. =)

Ez meg estimese-zene mindenkinek. :)