Húsvét. Feltámadás. Lelki megtisztulás a böjt hosszú időszaka után.
Én inkább úgy érzem, hogy végső lelki leromlás a hosszú halogatások és félmegoldások korszaka után. Tovább halogatni nem lehet. Tudtam, hogy éppen egy nagy rakás híg fost kevergetek, amit egyszer le kell nyeletnem magammal, és az most érkezett el, tehát semmi csodálkoznivaló nincs a mai állapotokon. Csupán szomorú vagyok. Hosszú hetekig vártam, hogy "minden igazodjék", de ezúttal a családi bölcsesség cserben hagyott.
Nincs bennem semmi büszkeség az elmúlt napokra nézve. Mindig a kisebb ellenállás felé vonzottam. Így jártam.
A húsvét pedig nem támaszt fel, hanem végleg belelök a gödörbe, amelyből már rég fölfele kéne tartanom.
Legalább ha tudnám magamat szeretni. Jelenleg nem látom azokat a bizonyos kapaszkodókat.
De hát akkor essünk neki a stációknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése