Kisétáltam a Duna-partra a nagy esti turistaözönben.
És lecsesztem magam, hogy hogy lehetek ekkora pózer.
Na nem baj, ám legyünk pózerek. Tulajdonképpen ez sem érdekel.
Érdekes, ahogy az ember a reneszánszát éli a munkahelyén a felmondási idő alatt. Az életben nem írtam ilyen profi szövegeket, és láttam át ennyire a teendőket. És kaptam pozitív visszajelzést. :) De persze nyilván ez olyan, hogy ha nem lennék felmondásban, ugyanúgy szoronganék.
De úgy várom a munkanélküliséget.
Hogy csak na.
És úgy imádom ezt az időt. És olyan jó, hogy április van.
És +200 pontot adok az emberiségnek, hogy ilyen hihetetlen drága egyedei is vannak, mint akikkel az elmúlt napokban találkoztam. Bonyolult, nehéz életszakaszban vagyok épp, de ez mintha inkább csak motivált volna mindenkit arra, hogy még kedvesebb legyen, mint amilyen egyébként.
What kind of sorcery is that...? :D
What kind of sorcery is that...? :D
És holnaptól IFUSCO. Pécsett! :3 És ez bizony kezdi elnyomni az agyam bármilyen egyéb, nem ezzel foglalkozó részeit. A komi Alex már itt van Pesten, folyamatosan tölti fel a képeket az útjába kerülő látnivalókról, és lassan én is hangulatba kerülök a pentatonikus skálák és a kvintváltás során.
Meg a nagy szervezésben!
Most valahogy úgy érzem, hogy teljesen át tudom érezni az élet és a dolgok szépségét. Nem nyomaszt valami folyamatos visszafogás.
Budapest hazafelé menet igazi Ghost Town volt az odamenetelhez képest.
És gyönyörű.
Emelem poharam arra az időszakra, amikor mindenki jobban fogja tudni, mint én. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése