szuperudmurtok

Pécsi IFUSCO, wtf. Ennél már csak az a nagyobb wtf, hogy jövőre Hanti-Manyszijszkban lesz. (Ha minden igaz.)

Egy kicsit még midig összevisszaság van a fejemben. Valahogy mintha még mindig nem zárult volna le… talán mert legszívesebben belenéznék mindenkinek a fejébe, aki velünk utazott ezen a jó kis indokolatlan úton, és addig rugóznék rajta, ameddig teljesen le nem nyugszom (bele nem törődök a tejbe).

De én nem vagyok szervező, és nincs beleszólásom, nekem csak jönnöm kell, szállást biztosítanom, és jól érezni magamat… mint mindenki másnak!

!!!

Érdekes, ahogyan ez a 4 nap alatt én is újra felfedeztem Pécset. Általános iskolás koromból vannak emlékek az egyetem épületéről, az Alkotmány és Ifjúság útja környékéről, és most egészen új élményként éltem meg az egészet, a buszozást, a gyalogolást, a domboldalakat, Pécsnek ezeket a valahogy nagyon a 90-es évekre emlékeztető negyedét.

Mint egy hullámvasút. Nagyonjónagyonjó, nagyonaggódásnagyonaggódás.

Megspékelve azzal, hogy minden sarokról a múltam röhög vissza rám, ami egyébként is mindig megnehezíti a Pécsett tartózkodásomat. Meg hogy én tudom, érzem, látom, bökném magamból kifelé, hogy mire van épp szüksége a konferencia résztvevőinek, de nem tehetem meg, mert ez nem az én dolgom. Néha konkrétan viszketett a talpam, a kezem, az agyam.

De tényleg jól érzi magát mindenki, és tényleg nem elégedetlenek, meg így képzelték el, meg kaphatnak-e reggelit, meg lehet-e szólni anyáméknak, hogy segítsenek, meg nem baj, hogy utolsó busszal kell menni, de nem gondolnak rosszat rólam???

Oké, sétáljunk egy kört, üljünk le, rakjuk össze igenis az előadásunkat hajnali 3-kor, okosak és ügyesek vagyunk drágaság, nem baj, hogy a jegypénztárak zárva voltak, mindenki feltalálja magát.

De az előadások!

De a bemutatkozóest, pláne a hülye komi játék meg a Superudmurti!

De a nagyonkedves mari csajszi, akinek beszélhettem mariul!

De egyébként az emberek! <3

De a hullafáradt, mégis iszonyú jó fej pécsi banda!

De az imprószínházalás!

De anyukám, aki eljött megnézni minket!

De apám, aki előadta a nagy bölcsességeket a rengeteg pálinka mellett! (seggszög!!)

De a finnugor csillámfaszláma, meg a saját kis őrültködésünk az éjjel (töltöttkáposztával!!)

De az utolsó esti konyhában ücsörgős beszélgetés Lillával és Gergővel!

De Ditta, aki mindent olyan talpraesetten és ügyesen leszervezett!

De Olesia arca, amikor felköszöntöttük!

De a Mariamoi éneklése a Király utcában!

…

Volt egy pont, amikor egy kicsit minden szörnyű volt. Idehoztam egy rakat embert, de folyton ideges vagyok, 2 napig hallgattam előadásokat, a végletekig gyötörtem magam a saját előadásommal azért az 5 percért, eljátszottam itt a nagy valakit, pedig, makogtam oroszul, finnül, mariul, pedig, aztán ezt az egészet minek is?

Egy tányér marharaguleves a Korhelyben aztán visszaadta az életfunkcióimat, és végre egy kicsit Pécsbe is visszatért a hitem.

Mégis miért gondoltam volna, hogy a szülővárosomba szervezett IFUSCO ugyanolyan valóságból kiszakadós élmény lehet, mint az eddigiek?

Meg miért is ne lennék szorongós, és aggódó, ha történetesen a konferenciázás-szervezés-szállásadás mellett még dolgozom is, mert szabadságot már nem kapok.

Vagy mit pörgök itt a szervezés minőségén, amikor eddig a pécsiek jó esetben is csak 1 IFUSCO-n voltak, és még csak nem is finnugristák? Ahhoz képest egészen fantasztikusan maga a csoda. Ezt így kell szeretni, és lehet is.

Péccsel, és fura angol beszéddel, és szoci sétálóutcával, meg kókányolt előadásokkal, helyi hetijeggyel, kánikulával és megfagyással, sálvétellel, utolsó pillanatban összeálló szervezéssel, porokielivel, udmurtok utaztatásával a 42-es buszon.

És igenis ez nem az első IFUSCO-m volt. És igenis tetszett az embereknek az előadásom, és örülnek, hogy meghallgathatták. És igenis jól esett a mariknak, hogy beszélgettem velük. És igenis hálás a banda a szállásért-szervezésért. Gergővel pedig már nem csak random résztvevők vagyunk.

Szóval büszke lehetek Pécsre, az eltöltött időre, magamra, a csapatra.

És leszögezem, <3 Lillának, és <3 Dittának, és <3 Danielnek, és <3 Oleszjának és Marinának, és <3 Liljának, és <3 Németh Daninak és Herczog Zolinak meg a többi szervezőnek, és hihetetlenül sok <3 a családomnak, főleg anyának és Zsófinak, de mindenkinél jobban <3 Gergőnek.

See you in Hanti-Manyszijszk – mondta Alex. Hát.

Nähdään.