A tegnapi napomban a kedvenc pillanatom az volt, mikor az éneklőkurzus végén este 6-kor és fáradtan Tücsi, Heini és Tanja együtt spontán elkezdték énekelni a Kylä Vuotti Uutta Kuuta-t. Én ezt épp akkoriban hallgattam rongyosra, amikor elkezdődött az első párkapcsolatom (16 kemény évesen :D ), és most olyan jó volt, hogy még mindig emlékszem az egészre, és együtt énekelhettem velük torkom szakadtából. :)
Megint arra emlékeztetett, hogy sosem tudhatom előre, melyik tudás mikor jön jól. :)
Vége a napnak, a hétnek, az első negyedévnek (no rhyme intended), megyek haza.
Lehet elgondolkodni azon, hogy hogy ment ez a két hónap. Ezt most inkább nem teszem meg, hanem iszom egy american pale ale-t. És felszállok a vonatra.
És nem, nem érdekel, hogy mások KÖMT-re mennek. Dehogynem! :(
Bogi is currently diving into a temporary puddle of joy.
"Notkuta nuoret nisatki,
Niin kuin tuores tuomenlatva,
Tahi kasvaja kataja,
Tahi kasvaja kataja"
á nem bírom, imádom ezt a dalt :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése