"Egy nő, ha érzi, hogy szeretik, egy hegyet is odébb tud lapátolni."
Mondtaja anyám. (Nyilván.)
Így vagyok ezzel én is, már ami a munkát meg a tanulást illeti, kéremszépen bírom én a munkát, ha az nem végtelen és értelem nélküli konfettigyártásnak tűnik.
(Ezért jó Csabával élni, mert ő tök sok pénzt is kap a munkájáért, mégis néha úgy érzi, hogy csak konfettit gyárt. Akkor kiderül, hogy nem kell ehhez finnugristának lenni.)
Ezen a héten hálisten kaptam néhány olyan hírt, mely kicsit lökött a kicsit elanyátlanodott lelkesedésemen. :) Úgyhogy most igenis menni kell előre és csinálni kell, nem azon gondolkozni, hogy csináljam-e, jó-e, máshogy kéne-e, ...
Majd remélem meglátjátok.
Néhány mosolyogva köszönés életet ment. Néhány hangosan eldalolt finn népdal is.
Ez a hülye pulzálás az önbizalmamban, na ez ne lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése