Gyere vissza. Szükségem van rád. Tudom, hogy sokáig nem
voltam nagyon jó fej veled, de mostanában tudod, hogy figyelek rád. Jógázom és
egészségesen eszem (amikor csak tudok), és igyekezlek nem nagyon sok stressznek
kitenni. Tudom-tudom, 25 évesen ennyi nyelvet és új dolgot a fejembe tömni nem
egészen normális dolog (ezért bocsánatot kérek), de a munkára egy szavad sem
lehet. Igen-igen, biztos a koli is hiányzik, de ez nem indokolja, hogy
rendszeresen alám tegyél.
Nem fognak jobban menni a dolgok attól, hogy rövidre zárod
az emésztésem, vagy görcsbe rántod az összes izmomat.
Nekem is hiányzik a természet és a pihenés, de légyszi
bírd ki péntekig, utána megpattanunk Zebegénybe, és esküszöm egyetlen
nyelvkönyvet vagy szakirodalmat nem nyitok ki. Még FB-ot se nézek. Becsszó.
Ennél többet sajnos nem tudok tenni, és nem tudom
megígérni, hogy többet tudok pihenni. Azt is tudod, hogy az elmúlt 3 hétben nem
volt segítségem. Igen, tudom, hogy más 8 órát dolgozik, nem 10-12-t és nem
tudósnak tanul, hanem normális emberi dolgokat végez, de akkor is fel kell venned
a ritmust. Nem tudok veled otthon pihenni az ágyban.
Tudod, hogy nem menne.
Tudod, hogy akkor is görcsösen rángatóznék, hogy mit kéne
csinálnom ágyban pihenés helyett.
Kell a segítséged, hogy túléljem ezt az évet. Sok a
dolgom.
Gyógyuljál meg, légyszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése