Sajnálom. Tényleg jobb lenne, ha nem utálnám, és van egy csomó jó része is, de akkor is sajnos utálom. A falakat, a lépcsőházat, a levegőt belengő tipikus nyugdíjas rosszindulat forgatja a gyomrom.
És tudom, hogy nem lesz attól jobb, hogy az utálatán töprengek, de mivel még Csaba sincs itt, hogy meghallgassa (vagy legalábbis jelen legyen) amikor ezen tombolok, kénytelen vagyok a blogra írni.
Hogy utálom ezt a nyugdíjasrezervátumot, ezt a halomra hányt félbolond bigott tajparaszt bunkót, és az összes undorító betokosodott, begennyedt szokásukat, életvitelüket, amivel megtestesítenek mindent, amit utálok Magyarországban.
Hogy nem képesek még csak visszaköszönni sem, csak szúrósan bámulni rám,
és különösen megsemmisítő pillantásokat vetnek rám, ha bicikli van a kezemben, és hagyják rámbaszódni az ajtót,
utálom a jöttömre állandóan idegbetegül csaholó ölebet a szomszédban,
és az állandóan üvöltve veszekedő családot a másikszomszédban,
a húgyszagú liftet,
a hányásszínű falakat,
meg azt a kurvaijesztő nénit a földszintről, aki állandóan az ablakban terem leskelődni, ha lecsatolom a biciklimet a belsőudvarban,
és azt az idegbeteg nyanyát a harmadikszomszédban, aki hajnali 5-kor kidugja az orrát az ajtón és üvöltözni kezd a folyosóval,
kikérem magamnak, hogy napi 10-12 órát dolgozom és állok mások rendelkezésére, a bioritmusommal totál nem összhangban 10-11 körül már lövöm a pizsit, mégsem tudom kialudni magam, mert HAJNALI 4 ÉS 5 KÖZÖTT VALAKI EGÉSZ BIZTOS ELKEZD ŐRJÖNGENI, én meg fél7-kor kelek,
és komolyan, haza kell mennem Nagyárpádra, hogy egyhuzamban 8 órát aludjak,
hát tudjátok mit, dögöljetek meg,
az összes életvitelszerű bunkóságotokkal,
az egymást hergelő rosszindulatotokkal,
a ragadós mocsaras nyomorúságotokkal,
azzal, hogy imádtok szánalmasak lenni,
alig várom, hogy elköltözzek a picsába,
mert egy másodpercet sem érdemeltek meg az életemből.
És ezt most jó volt leírni, bocs. Tudom, hogy nem lettetek jobb arcok tőle, de hát ti semmitől sem lennétek azok.
Ugye tudod, melyik kép következik...
VálaszTörléshttps://catmacros.files.wordpress.com/2009/08/i_hate_everything_cat.jpg?w=720
(én az utóbbi hetekben háromszor hallottam hányni a szomszédot, remélem, nincs komoly baj)
szép! kitartást. :\ én eddig akárhol laktam, mindig felújítottak. az előző helyen először a jobb szomszéd, aztán a fölöttem lévő, aztán az alattam lévő. az első reggelemen a mostani kecóban, ahol két napja lakom, NYILVÁNVALÓAN fúrásra ébredtem. én vagyok a kibaszott felújítástündér, vagy mi. (pia vmikor?)
VálaszTörlésMáté: felnevettem, kösz :D Valóban, most az INFP fejem ebben a stádiumban leledzik.
VálaszTörlésItt még nem nagyon fúrtak, de inkább fúrjanak vazzeg, mint látványosan gyűlöljenek!
Az a fura, hogy azt hittem, a koliban hozzászoktam az együttlakáshoz másokkal, de kiderült, hogy nem! Mert ennyit számít, hogy hasonló (és hasonló életvitelű) emberek laknak-e egy helyen, vagy nem. Ott, a koliban, nem volt cirkusz reggel 7-kor sulibamenés miatt, nem üvöltöztek párok egymással, és nem átkozódott hajnali 5-kor a néni teli torokból nyitott ajtóval. Legfeljebb ordítva szexeltek, de akkor én meg előkaptam a hangfalat és az Eluveitie-t, és addig nyomtam a zúzósmetált, amíg be nem fejezték. És mások is addig nyomták a saját zenéjüket (hogy elnyomják a sikoltozást vagy az én zúzósmetálomat), amíg csend nem lett.
De itt...
...nem...
...egyszerűen nem bírok megmaradni.
Ahha. Így már értem. És sajnálom, mert azért Buda elég király is tud(na) lenni..
VálaszTörlés