Éjfél. Kiváló. Azt hiszem, ma többet kommunikáltam finnül, mint magyarul. Hogy az életbe van az, hogy kibaszott fél órám kibaszott kajálni sem volt egész nap, mégis úgy érzem, mint aki semmi értelmeset nem csinált?
Pedig de. Vagy nem. Finnországban idén tartanak egy "értelmetlen dolgok és haszontalan tudás" előadássorozatot. Minden héten valaki más ad elő valami totál fölösleges(nek tűnő) dologról. Érdektelen régi kelta szokások. Teknősbékák taxonómiája. 2000 beszélős nyelvek költészete. Muslincák nemi élete. Van egyáltalán totál haszontalan tudás? Ezzel akarják felhívni a figyelmet arra, hogy az egyetem nem a kapitalizmus kiszolgálására jött létre, és nemcsak annak van létjogosultsága, ami sok pénzt hoz.
Szerintem egyébként semmi sem haszontalan, ameddig valakit is érdekel vagy fontos neki, Annál jobbat pedig nem tudok elképzelni, mint amikor valaki a szenvedélyéről átéléssel beszél.
Mint Heini a finn népdaléneklős kurzuson. Aznap túl voltam már 3 nyelvórán és egy adatbázison, és olyan jólesett Kalevala-metrumban énekelni a kakukkmadárról, hogy csak na. Igaza van Heininek, valóban nagyon hasznos és felszabadító, ha az ember megbarátkozik a saját hangjával.
Bár az észt a sokadik nyelv, amit elkezdek, mikor kiejtettem az első szavakat észtül, ugyanúgy beleborzongtam egy kicsit, mint anno a marival. Igen, észt, gyere, tanulódjál meg. Mintha egy régi hiányosságomat törleszteném le végre-valahára, és közben nagyon élvezem, mert iszonyú szórakoztató.
Miután szentül megfogadtam, hogy még este 10 előtt hazamegyek, hajnali fél 1 körül megállapítottam, hogy most már kurvára mindegy. Nem, nem akartam inni de nyilván kannaszám ott hevert a homoki, ne voltam éhes, de vagy ötféle kaja került belém, nem akartam filmet nézni de nyilván néztünk de ez már a végére tök nem fontos, mert csak az számít, hogy együtt voltunk megint, és lehetett tüncögni, vitatkozni, konyhafilozofálni. Mint már 6 éve annyiszor. Dolgok, amiket sose ununk meg.
Érzelmek... ain't nobody got time for that! Legalábbis se reggel, se este hulla fáradtan nem akarok az arcomba kapni alattomos nosztalgiát vagy feltépett sebeket. Azt' tipológiai adatbázist feltölteni ki fog, ha Bogika a sarokban nyüszít?
Ja, a tegnap kapcsán kötelező megemlíteni, hogy ha egyszer nagyhatalmú egyetemi főgóré leszek sok pénzzel, akkor állíttatok egy emlékművet L. tanárnőnek, vagy minimum elneveztetek róla egy termet. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes tanár és ember. Láv.
A FB lassan egy menekültekre szakosodott ebookhoz kezd hasonlítani.Megfigyeltem, hogy délelőtt/napközben kb. kora délutánig véreres kötőhártyával osztja mindenki a menekültes cikkeket (illetve saját véleményét) mintha nem lenne holnap, aztán olyan 4-5 körül elfáradnak, az ember agya már nem akar annyit gondolkodni, és lassan elapadnak a röszkei (ill. brüsszeli) tudósítások. Estére már jobbára olyanná válik a FB, amilyen szokott lenni. (És ja, én direkt nem foglalok állást.)
Csaba lassan hazajöhetne. Tudom, hogy a terheket nem tehetem át az ő vállára, de legalább az én fejemnek ott lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése