Nem azért, mert jó volt. :)
Hanem mert újra tudok lelkesedni.
A házikért, a nyelvtanulásért, az órára járásért.
Örültem volna, ha az őszi szünetben hiányozni kezd a tanszék, és örülök, hogy ez megtörtént. :) Hiányoznak az arcok, az órák, a kihívások, a könyvek.
Eddig az volt a nagy bajom, hogy a frusztrációm többségét a tanszéktől szereztem. Merthogy nincs kész a házim, nem olvastam el a szakirodalmat, nem töltöttem fel elég UTDB-paramétert, nem tanultam meg a szavakat, meddig nő még az imposztor-szindrómám, mikor jönnek rá, hogy reménytelen gyökér vagyok és hajítanak ki páros lábbal.
(Általában egyébként kész volt a házim és feltöltöttem elég paramétert és elolvastam a szakirodalmat és nem volt rám nagy panasz, csak ez aránylag hamar vezetett testilelki végkimerüléshez.)
A Veeva-ban nem akarják, hogy sok dolgot tudjak. Nem adnak fel leckét és nem várják, hogy velük feküdjek-keljek, vagy okosabb akarjak lenni a főnököknél.
De megvannak a maguk nagyon szomorú multi-hibái.
Nem tetszik, hogy finnül
nem tudók mondják meg nekem, mi az adott kórház neve (ugyanaz csak birtokos esetben tette fel valaki idióta, fogd már fel!!!), hogy mit hogyan csináljak, és hetente más a feladat,
mert mindig valaki szar munkáját kell javítanom. Nem szeretem a felszínes embereket, a nyávogós csinibabákat, az öltönyös, tenyérbemászó bájgúnárokat és a sok-sok
ugyanolyan szobát, színt, gépet, bögrét, stb. Utálom a small talkot, a "céges bulikat" és azt,
hogy nagyon nem érzem magam
ideillőnek. Nem beszélem a nyelvüket, bocsánat. Biztos remek emberek ők (és nálam sokkal egészségesebbek), és biztos remek ez a munkahely, de nekem valami valahogy nem működik. Ha ez abnormális, akkor én abnormális vagyok, nincs itt semmi újdonság.
És tényleg, esküszöm a lelkemre, hogy nem a beképzeltség vagy a mások lenézése beszél belőlem, hanem az, hogy én tényleg komolyan nem érzem magam ilyen munkahelyre illőnek. Jó, hogy van, de még jobb, hogy nem csak ez van. Mert ez nekem magas.
Jaj!
Viszont abban tényleg segített, hogy most már nem az egyetem frusztrál. Hanem a Veeva, és végre tudom értékelni, milyen jó dolgom van az egyetem. A sok nyelvvel és az uncsi szakirodalommal együtt is. És talán erre volt a leginkább szükségem az elmúlt napokban.
Úgyhogy most nekilátok valami egyetemi melónak. :)
És kérem tisztelettel a világot, hogy hagyjon békén, mert tényleg nagyon fáradt vagyok.
melóra egy megjegyzés, ha szabad: szerintem ha nem érzed jól magad, ha nem érzed odavalónak magad, akkor ne csináld. ha csak vannak kellemetlen oldalai, de úgy érzed, hogy tanulhatsz a helyzetből magadról/másokról, és megéri itt és most, akkor csináld, de ha több a rossz oldala, mint a jó, akkor hagyd a fenébe és keress mást. én szerencsére a másik oldalát tapasztaltam meg, ahol odacsöppentem valahova, ahol a csapata tartozónak érzem magam és nagyra értékelem a szervezeti kultúrát és a hangulatot (sőt ez az egyik fő ok, amiért szívesen csinálom az amúgy nem túl fennkölt/hosszútávra mutató munkám), de pont emiatt tudom, hogy nem akarok soha olyan helyzetbe kerülni, hogy anyagiakért vagy bármiért olyan munkát kelljen csinálnom, ahol nem érzem jól magam a többiek közt, és hacsak tényleg nem kényszer, nem is tervezek olyan helyen maradni a jövőben, ahol rosszul érzem magam. és hiszem azt is, hogy mindenki megtalálhatja a neki passzoló munkakörnyezetet, érdemes keresni.
VálaszTörlésremélem, nem veszed belepofnak, csak egy gondolat, az összképet a saját életedről azt te látod. :)
Kincső, az én alapvető filozófiám a munka mögött az, hogy nehogymár 25 évesen másnak kelljen eltartani engem, mert egy kurva btk-t nem voltam képes időben elvégezni. Természetesen ha nem döntöttem volna úgy MA kellős közepén, hogy átmegyek A szakról B-re, akkor nem így lenne, de így van, és szégyenszemre költségtérítéses diák vagyok, más albérletében és innen-onnan megtámogatva. Mondták nekem, hogy ezért ugyan ne stresszeljem magam agyon, de nekem tényleg fontos lenne egy bizonyos anyagi stabilitás.
TörlésEz a munkahely meg azért jó, mert akkor megyek be, amikor akarok, és változtathatok az időbeosztásomon, ha van valami esemény. És én ennél többet nem akarok a munkahelyemtől. Nem vagyok olyan kíváncsi a többi emberre vagy a szervezet működésére, céljára. (Legfeljebb megállapítottam, hogy alsóbb szinteken éppoly káoszos egy multi is, mint egy kkv.)
A poszt lényege az, hogy eddig az ELTE volt az összevissza, a Veeva pedig a nyugi. De most felfogtam, hogy a Veeva csak addig nyugi, ameddig nem rá helyeződik a hangsúly, és ha ráhelyeződik, akkor bőven van annyira gázos, mint az ELTE viselt dolgai. És ez elég megnyugtató, és segít átvészelni az eltés bajokat.
Tehát én egy cseppet sem életem munkahelyét keresem. A Veeva fejen is állhat felőlem, nem ez a lényeg, hanem hogy felfogtam, hogy bajok meg stressz mindenhol vannak, és az, hogy a FU tanszéken is, egy cseppet sem teszi rosszabbá.
Továbbá, így végre kaptam egy kis motivációt, hogy megtegyem, amit sokan tanácsolnak: hogy hagyjam a munkahelyem a francba. :)
sejtettem, hogy a pénz a fő motiváció, de még akkor is tartom, hogy ha több a negatív, mint a hasznos oldala, akkor hagyd a francba. gondolom, létezik más rugalmas beosztású munkahely is. de ha ez nyom annyit a latban, hogy megéri és elviselhető miatta a társaság, akkor meg nincs gond. :) (nekem pont a társaság nyom annyit a latban, hogy megérje, hiszen szintén nem életem munkahelye :) és köszi, hogy árnyaltad a képet!)
Törlésja és semmi "szégyenszemre" nincs abban, hogy költségtérítéses vagy azért, mert kitaláltad, mivel akarsz foglalkozni, és mertél váltani.
Törlés