év végi rendrakás 2.

Ez egy kicsit ezt a kurva levest még megenném-típusú poszt lesz.

Formálisan teljesen érthető lenne aggódni azon, hogy vajon Csabával maradok-e a jövőben. Elvégre kétszer is otthagytam igazán komoly indok nélkül, mi garantálja, hogy most nem kattanok-e be, vagy találok egy lánglelkű überszexi gitárost, aki elvágtat velem a nemlétező nyári finn naplementébe.

De ha valaki egy kicsit is ismer minket, attól zokon veszem, ha így gondolkodik. Mert implicite azt üzeni, hogy nem tudjuk, mit csinálunk, ill. ugyanazokba a hibákba esünk bele, vagy ez valamin se-veled-se-nélküled jellegű szenvedős bénázás, melyben ránk a komplett hülyék szerepét osztották.

Tudom, hogy nem én vagyok a világ legkonzisztensebb személyisége, de azért nem vagyok futóbolond, sem hormonzavaros tini. Mindenki, aki látni szokott minket együtt, tudja, hogy boldogok vagyunk és kiegyensúlyozottak. És nem, ez már nem a kezdeti, lila ködben úszó szemellenzős őrület, ami hajt, amikor még minden pár azt hiszi, hogy a világ tökéletes, ők pedig legyőzhetetlenek - ergo egyáltalán nem kell azon aggódni, hogy egyszer csak elmúlik. Elvégre azért kötöttünk ki egymás mellett már megint, mert sehogy sem akart elmúlni, bárhol, bárkivel jártunk.

Rég nem vágyom semmilyen tall, dark and handsome idegenre, aki mellett csupa kaland az élet, levesz a lábamról és lélekrengető szerelmes költeményeket ír nekem. Nem azért, mert uncsi fapina lettem, és nem is azért, mert ezek kimaradtak volna az életemből (nem maradtak ki), hanem mert már tudom, hogy ezek mind pehelysúlyú dolgok ahhoz képest, ha valaki mellettem van sok év után is, betegen is, hisztisen is, reménytelenségben is, és közben nem akar megváltoztatni.

Ezt tudom. Tudom, mert pofonegyszerű, és egyáltalán nem érdemes bizonygatásra. Igazából elég derogáló érzés bizonygatni.

Biztosan stresszelő dolog családdal lenni ennyi ideig, főleg ha idén nálunk mindenki megházasodott, Csabáéknál meg mindenkinek gyereke született, de most hadd kérjem meg a világot (és nyugtassam meg magamat), hogy tudjuk, mit csinálunk.

Tökre nem fogok elporzani a fenébe. Gyanítom, hogy Csaba sem, legalábbis elhiszem neki, ha ezt mondja.

Boldog vagyok a párkapcsolatomban, e. Boldog vagyok tőle minden nap, hálás vagyok érte minden órában, és ebben az év végi családlátogatások is megerősítettek. Tényleg szinte hihetetlen, milyen jó dolgom van, a Jóisten nagyon szerethet, ha annyi szívás és összevisszaság után még ilyen jó párt adott nekem, és ezt meg akarom becsülni.