2017. november 8., szerda

мый улам, мый улам, мый улам тылат кӧра

Az A épületbe lépve mindig összeszorul picit a gyomrom. Más már, mint amikor én oda jártam kis bakfis BA-sként, sokszor másnaposan az ajtósis (és egyéb) bulik után, de azért visszahozza ugyanazt az érzést. Legszívesebben alakváltó lennék ilyenkor: a tanárok egyik része nem akarom, hogy meglásson (még mindig itt rontja a levegőt ez a hülye?!) egy másik részével azonban szívesen találkoznék (tessékmegnézni, még mindig itt vagyok!) A könyvtárosnénik, a jelentőségteljes pillantások mesterei, külön csoportot alkotnak ebben a  kategorizációban, ők így is, úgy is emlékeznének rám, ők olyanok, hogy letelepednek mellénk a Műhely Caféban, levesszürcsölés közben kihallgatják a beszélgetésünket Dittával és Gergővel, és utána odaszólnak, hogy viszontlátásra, jó tanulást.

A székek még mindig tépik a harisnyát. Még mindig az egri hősnők lelki ereje, testi ügyessége buzdítson minket. A könyvtárosi asztal melletti vitrin még mindig nem szabadpolc. Körülöttem a nyelvtörténet tankönyvet bújják a hallgatók (én éppen egy funkcionális-kognitív cikkben próbálok bőszen értelmet keresni, de valahol a 3. oldal környékén jelzett a bullshit-detektorom sajnos). Kb. fél órával később egy teljes (kb. 10 fős) csoport rontott be, egyenként leadtak egy-egy Magyar Grammatikai Gyakorlókönyvet, és vigyorogva távoztak. A mögöttem lévő srác az agyamra megy, folyton ki-be járkál a hátam mögött, nagy alakú kódexeket stócol egymásra. Én tovább igyekszem koncentrálni a veri fákin fenszi ábrákra, de ennek vége, mikor lehuppan mellém Németh Dani, aki közli, hogy elégedetlen a Körös folyónév etimológiájával, úgyhogy most jól utánajár. Nem akarok vészmadárkodni, de szerintem lőttek a Körös eddig elfogadott etimológiájának. Nekem sajnos mennem kell autózni.

A FU tanszéken töredelmesen bevallom Tücsinek, hogy el fogok lógni az órájáról, de nagyon kedvesen nem bánja. Mire visszaérek az autózásból, három udmurt hesszel a konyha előtt, bent pedig Q tanárnő vesézi Fruzsa diplomamunkájának (finn) nyelvhelyességét. S tanárnő betereli az udmurtokat, szuperül értenek magyarul (szuperudmurtok), belőlem is kijön néhány udmurt szó, amit előtte x-szer végigfuttatok az agyamon, hogy ugye nem mari. Befut Gergő, befut Ditta, ők hősiesen szembenéznek az udmurtokkal, én pedig bebújok a könyvtárba Zoltánhoz, mert lassan az őrületbe kerget az egymásnak ellentmondó szakirodalom a mari komitatívusz és insztrumentálisz egybeesését illetően. Hegesztem az UTDB2-t, közben ott terem HF tanár úr, nekilátunk kötetszerkeszteni, én betörök Zsuzsáékhoz (az engedélyével), majd a Bereczki-kutatószobába is, mert rohadtul kellene az Alhoniemi 1993. Nem találom, csesszemeg, sosem fogom megtudni, hülyeséget ír-e a WALS.

Zoltán hazament, titokban bekapcsolom a mari popzene-playlistemet. Kínos, mert pillanatok alatt azt hallom magam mögött, hogy "látom, édesapám könyveit olvasgatja", Bereczki A. tanár úrtól. Hát igen, elég sokat olvasgatom őket, illetve nyüstölöm, hogy tipológiai adatokat sajtoljak ki belőle. Megdob két programajánlóval és egy ígérettel, hogy a maradék könyveket is majd elhozza a tanszékre a hagyatékból, ha egyszer ráér. 30 másodperc egymásra vigyorgás valakivel, akivel nem szoktam, juppí.

Negyed 8, ideje dobbantani a tanszékről, zárom a könyvtárat, zárom a 14-es szobát. A kanapék mellett elhaladva eszembe jut, hogy mi gyűjtöttük össze a pénzt az újrakárpitozására. Az is milyen szuper történet volt. Mennyire más itt, mint az A-ban, ahol szinte attól szorong az ember, hogy egymáshoz ilyen közel él ilyen sok nagy nyelvész.

Kamara. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII. Régi, 6-7 éve ismert arcok. Blog, nosztalgia, számvetés a nappal. Rommá hallgatása az új kedvenc mari popszámomnak. Bradley úr jövő héten jön, eléggé várom, a francba is.

Sokszor azért nem blogolok, mert megint a FU tanszékről írnék, hogy ott mi történt és mi mennyire jó (vagy rossz vagy izgalmas), és arra gondolok, hogy ez az olvasónak már biztos kurvára unalmas.
De az a helyzet, hogy ez az, ami az életem, és ez az, ami inspirál. Ez, meg a családom. Kicsit szégyellem, de erről tudok írni sokat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése