Sosem voltam egy nagy "új év, új én" típusú ember, aki mindenféléket megfogad január elején (valahol azt olvastam, hogy január egyébként is a legrosszabb időszak új szokások ill. életmód kialakítására). De aztán azon kaptam magam, hogy igenis megfogadok, elkezdek új dolgokat az új év elején. Tavaly például a hulát kezdtem el, és szinte hihetetlen, hogy már egy éve csinálom. Zseniálisan jó döntés volt.
És egyébként is minden évben visszaolvasom az előző évi évértékelőt. Úgyhogy most leírok ide néhány elhatározást, ami leírás nélkül is meglenne bennem, de mégiscsak jobb érzés leírni őket.
- Kevesebb dolgot venni. Főleg ruhát, és ha veszek is, akkor magyar gyártótól, turkálóból, vagy varratok. 2017 alapvetően változtatta meg a hozzáállásomat a ruhákhoz. Rájöttem, hogy azért halmozok, mert egy csomó minden egyszerűen nem áll úgy, ahogyan kellene, és ez nyomaszt. Az elmúlt hónapokban sok időt töltöttem jó minőségű, megbízható, ideális esetben magyar márkák felkutatásával, ahogy a saját színeim/stílusom tanulmányozásával, úgyhogy abszolút készen állok erre. És ez a blog különösen sokat segít.
- Kevesebb szemetet termelni. Egyrész mert kevesebb dolgot veszek. De másrészt meg: természetes tisztítószerekre, szivacsokra, fogkefékre, piperékre váltani, különös tekintettel a csomagolásra. Csomagolás nélküli helyeken vásárolni (pl. Bulkshop, a tojást már régóta a Youtyúk hozza). A KK-ban már minden további nélkül hozom a mari bögrémet és abba kérem a kávét papírpohár helyett. A száraz kaják többsége befőttesüvegben lakik - de azért még bőven van mód a fejlődésre. Az Eco Boost YT-csatorna nagyon sok inspirációt ad, és mindemellett végtelenül szórakoztató. Szeretnék elkezdeni komposztálni is.
- Odafigyelni magamra testileg-lelkileg. Ebben is nagyon sokat fejlődtem 2017-ben, de ameddig a lakásom, a szekrényem, a konyhám rendezettebbek lettek, magamban benne hagytam csomókat, tüskéket, halogatásokat. Nem mindig volt összhangban az, amit mondam, és amit csináltam. Nem minden ígéretemet sikerült megtartani, főleg magam felé, és ez bujkáláshoz vezetett, és ahhoz az általános érzéshez, hogy semmit sem élvezek. A Todoist sokat segített abban, hogy összeszedettebb legyek és kevesebb dolgot felejtsek el, de ahogy az előbb is írtam: bőven van még hová fejlődni. Hajaj.
És nem akarom azt érezni soha, hogy valamit nem vagyok képes megcsinálni.
Meg tudom és kész.
Nem tudom, igazából még én sem vltam ott, de feltételezem, hogy igen... elvégre nagy tételben utaznak.
VálaszTörlésAz üvegvisszaváltás nálunk is folyamatos szenvedés. Általában addig halogatjuk, ameddig már be sem férünk a konyhába. Csaba szegény nemrég megpróbálta visszaváltani őket a Sparban - az automata összesen 3 db-ot fogadott el (a rengetegből, melynek túlnyomó többségét abban a boltban vettük). Úgyhogy ez nekünk is nagyon a bögyünkben van.
Ruhacserére valahogy nem szeretem vinni a ruháimat, általában túl "nagy" vagyok a műfajhoz... oda kicsi lányok járnak, úgy vettem észre. :) A ruhák nagy része, ha hordhatatlan, a H&M ledobójában végzi, a még szalonképes darabok előtte tesznek egy kört Szonjánál, hátha tetszik neki valami. :)
Lehet, hogy kvázi fel kellett nőnöm ehhez a kicsit környezettudatosabb szemlélethez, de most nagyon élvezem. Sőt, igazából kutya kötelességemnek tartom, hogy redukáljam a mocskot meg a szemetet, amennyire csak lehet.