Instant kávé a mari bögrében, jazz a youtube-on, bal oldalamon egy 1958-as, méltatlanul kevéssé ismert grammatika, a pdf olvasóban egy zseniális disszertáció kis amerikai nyelvekről. Persze, azért blogolok, mert nincs kedvem nekiugrani egyik teendőmnek sem: a cikkem javításának, a honlappal kapcsolatos teendőknek, a további szakirodalom-olvasásnak. Bár tegnap nagyon beszippantott magába a konstrukciós grammatika a burgerezőben, ahová istentelen fejfájásom csillapítása céljából tértem be.
A Neptunban benne röhög egy Finnugrisztika óra egy keddi időponttal, a megjegyzés rovatban: "a kurzus oktatója Timár Bogáta, PhD-hallgató". Mindezt tegnapelőtt óta tudom, a gyomorgörcs azóta nem enyhül. Gyengébb pillanataimban rákattintok a jelentkezettek listájára, szoktatom magam a nevükhöz, lassacskán old a gyomorgörcs. Biciklizés közben, rosszabb esetben elalvás előtt is folyamatosan órákat tervezgetek. Shit just got real, ez már nem a jó kis mocsár, de hát ettől halad előre az élet, nem a folyamatos tervezgetéssel és toporgással.
Ez 2018 mottója. Ehhez igazodik a bőgőmajom-hadműveletnek elnevezett "írjak 40 oldalt márc.31-ig különben kihajítanakazegyetemről" projekt is, melyre szintén nem tudok mást mondani, mint azt, hogy bőven láthattam volna előre, de elég a rinyából, irány a munka.
(Ollé, befejeztem a cikkem kozmetikázását. Nem is volt olyan nehéz.)
Ez, és a zseniális, lendületes, csodás beszélgetések az elmúlt napokban. Nem tudom, hogy az én lelkesedésem csapódik-e bennük, vagy egyszerűen a barátaim irtózatosan szuperek, de Nórival a szerda, Ankalimonnal a csütörtök, a tejfakasztón a banda, Lillával a random pénteki kamarázás, vasárnap Mása az udmurt teával és a *nememlékszemmilyen* palacsintával, nem tudok elég hálás lenni értük, az ilyen esték az élet értelmei.
Holnap síelés, baromi izgatott vagyok, elképzelésem sincs, hogyan fogok tudni haladni az irományokkal közben, de nem is érdekel annyira, éljen a családi hagyománya a siklásnak és a reggeli pálinkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése