Nem is kellett volna bemennem a tanszékre, de igazából hová máshová mennék a világon úgy mégis a megnyugvásért, és mi mást tömnék a számba, mint ajándékba hozott cukorkát, és az éhségről is megfeledkezem, annyira belemerülök a beszélgetésbe, mely bár hiába tart órákig, az újonnan érkező emberekkel újrakezdeném bármikor, mert tulajdonképpen képzeletben beszélgetek, miközben a kajámért megyek és hasítok át a havas Trefort-kerten és nyönyörgetem az Északos szövegeket, és a folyamatos zizegés bennem csupán hangot kap, mikor valakivel beszélek, ó de milyen hálás vagyok ezekért a spontán megfordulásokért, elkísérésekért, erősre hagyott teákért, okokért a telefonom meg nem nézésére, hiszen mindig is tudtam, hogy egyszer egy szuperjót fogunk beszélgetni, és mikor ha nem most, a kifordított pulóverben és a lassan olvadó hóban, az uráli családfás bögre és a legmélyebb félelmeim társaságában, hiszen te az ismerős barna szemeiddel és a megértő mosolyoddal pontosan tudod, milyen fontos a hűtőmágnes az orosz vadvidéken, és milyen, amikor tehénszaros az ígéret földje, és amikor a kezdeti lendület már nem lendít át minden tanulnivalón, és a látszólagos magabiztosság mögött is ott van a fájdalom és a félelem, de ezek pont annak az indikátorai, hogy nincs semmi baj, hiszen ezt fájdalmak és félelmek nélkül lehetetlen csinálni, hát nem-e így van.
Ez van. Whisky van, házilag felturbózott bolti tortellini, löttyintésnyi ásványvizek, A tervek, B tervek, az adott konvencióktól eltérő játékszabályok, tükörjégről lepattanó egók és 8 év ismeretség utáni ellazulás, neked aztán hiába beszélnék mellé de minek is tennék ilyet, inkább kiélvezem, hogy a TV mögötti félhomályban más megvilágításba kerültek a tények és a whisky kiélesítette a látásomat, miközben egy hedonistának érzem magam, na, hogy legyünk jól hedonisták, te aztán tudod, de hát ezért szeretlek, meg mert akkor is szerettél engem, amikor erre vajmi kevés okot adtam, de hát a legnagyobb bűn a felszínesség, és még ha a világ összes bűnét elkövetjük, ezt legalább nem.
Ankalimon lekezelte a lelkemet betadinnal, Miki pedig feldíszítette dzsoridzsokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése