Dans les pays d'ivoire et d'ébène

Pling-pling.

Húzása a vonónak.

Végtelen mennyiségű kotta: néhány még általános iskolás koromból való (Rácz Erika nénitől!!!), mások a BS-hez tartoznak, megint mások a Haramiákokhoz (Elrepült Hajó! Tengeri Rebló! Törzsi!), aztán ott a rossz (de közben jó) emlékű ír kocsmadal-csomagom, MTTTTB-kották, meg a mesterdarabom is 2010-ből. Amire nem voltam felkészülve, az az indokolatlan mennyiségű észt népdal volt, melyet szintén rejtett a kottagyűjteményem. Ezbazmeg a sors maga, gondoltam, mikor a kezembe akadt. Na, Bogáta, ne most sodorjon el az érzelemvonat, ketyeg az óra.

A bal kezem még mindig merev mint egy fröccsöntött műanyag babáé, a vonótechnikám még mindig borzalmas. De az egy óra végére a választott észt dalt már egészen értelmesen el tudtam játszani. Legalább egy szépen képzett hangra emlékszem.

Bőven megéri próbatermet bérelni, ha így az ember háborítatlanul csak önmaga előtt szégyenkezhet a hegedűtudásával (ill. annak nemlétével).

Ez is egy fogadalmam volt, amúgy. :)

Arno Kotro sziklákra jutott szerelmi története magával ragadott az Idegennyelvű Könyvtárban. Egyrészt az Idegennyelvű Könyvtár is magával ragadott, másrészt az idegen nyelvek is, de a verseskötet lapjait is úgy faltam, mintha minden újabb laptól azt várnám, hogy végre megmondja, mi is a szerelem, de soha nem mondja meg, de mindig továbbvisz - és tulajdonképpen megmondja, mi a szerelem. Legalábbis az a fajta. Amit mindenki átélt már. Amit Varró Dániel is megpróbált megörökíteni a Szívdesszertben.

Zöldségeket főzök ill. preparálok újév óta, a rend soha nem látott méreteket ölt, és imádom ezeket a magányosan töltött napokat, amikor a biciklimmel és a random teendőimmel rodeózok reggeltől estig a városban.

Az agyam néha többezer kilométterre vándorol.

Illetve azon gondolkozom, írjam-e meg Plešak kisasszonynak (aki amúgy zseniális), hogy a mari egyes nyelvjárásaiban igenis létezik sima juxtapozíció, tehát jelöletlen birtokos és birtok egymás mellett.

Amikor jó az élet, akkor nagyon jó.