Félhomályban van a nappali. A derekam mögött párna, mellettem anyukám és Gyöngyike alszanak kupacban, kicsit távolabb nagybátyám horkol. Kint részegek üvöltve veretik az après ski-t, kicsi unokatesóm a nappali üvegajtajára felkenődve szemléli, megéri-e a fáradságot kinyitni azt az ominózus ajtót, vagy szaladjon vissza a szobájába.
Az én arcom forró az egész napos síeléstől, spanyol gitárzenét hallgatok, mely elnyomja nagybátyám horkolását és a részegek üvöltését, öcsémmel néha egy-egy nézéssel kommunikálunk, és pipálgatom ki napi teendőimet. Evidencialitás-előadás, modalitás kérdőív, social cognition typology adatgyűjtés, szórendi paraméterek, Észak-szövegek vakarászása... amíg mindenki mélyeket szuszog az alpesi hyggében, én pont ráérek pár dologgal haladni.
Próbálom átadni magam az érzékeknek. A hideg levegő csípi az arcomat, a Nap odasütése és oda-nem-sütése határozza meg, hogy látok-e valamit a pályából vagy nem. Próbálom kiélvezni a lejtőket és a kanyarokat, a porhó, az erdei ösvények és a buckás meredélyek kihívásait. Az Olaszországba félig átnyúló Nassfeld napsütésben és felhők közt is lélegzetelállító. Nincs más hátra, mint élvezni a száguldást (és ha nem, akkor meg büszkének lenni Csabára, amiért ilyen szépen megtanult síelni.) Az átfagyott ujjakra ott a hütte és a knoblauchcremesuppe meg a glühwein, a szilikonnal kitömött pultosnő és a vicces kedvű magyar felszolgáló. Ha meguntam a hegyeket, gyönyörködhetek a tesóimban.
Hosszú hegygerincek és mély völgyek vittek haza, nem beszélve a hosszú beszélgetésekről.
Meglepően jól sikerült a dolgok magaslatán maradnom az elutazás ellenére, de most már nagyon vágyom vissza Pestre. Konzultálni akarok, evidencialitás-előadást csinálni, megtartani három haknit, hegedűgyakorolni, edzésre menni, találkozni a kutatócsoporttal, és téli egyetemre készülni. Megszerkesztettem egy feliratfájlt is. Nem működik, de legalább megcsináltam.
Azt hiszem, tényleg bátrabb és összeszedettebb vagyok, mint tavaly ilyenkor. Furcsa. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése