Első nap sikeresen letudva a téli egyetemen.
Bárcsak meglenne Bécs bája, az ismerős arcok, a naiv szeretet, amivel viszonyulok mindenhez. Azaz megvan, csak az idei téli egyetem diákjai sokkal kevésbé nyitottak erre nézve. A nganaszan úgy nyökög a felvételeken keresztül, mintha senkit sem lenne hajlandó a közelébe engedni. Az információstruktúrás workshopról kirángattak VIP-megbeszélésre, Plungian előadásán viszont halálra szórakoztuk magunkat Dittával. Szépek és tiszták a termek, vöröslámpásak a negyedek, és imádom a tanárokat mind, akikkel a COPIUS-t tervezgetjük.
Az első nap olyan volt, mint talpast ugrani a mélyvízbe nagyon magasról, így nagyon ritkán és nagyon hosszú időközönként jutni levegőhöz.
Thanks, I love it.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése