"Én nem sminkelek!"

Jó, ez egy olyan dolog, amin a legkevésbé sem kellene gondolkoznom, mert #minek.

De mégis vesztegetek pár keresetlen szót azokra lányokra, akik melldöngető büszkeséggel hirdetik, hogy nem sminkelnek.

Sokszor olyan színezetet kapnak ezek a kijelentések, mintha az, aki nem sminkel, morálisan fölötte állna annak, aki igen.

Én nem képmutatok.

Nem rejtőzöm álarc mögé.

Vállalom magam.

Mert aki sminkel, az hiú, az takargat valamit, az megvezeti a környezetét, az felszínes, az hazudik.

*sóhaj*

A smink egy eszköz, amit ha jól használunk, akkor kiemeli rajtunk, ami előnyös, és elfedi, ami kevésbé. Ez a dolga. Mint egy jól szabott ruhának. Öltözködni is lehet slamposan és előnytelenül, sőt még erkölcsi fölényt is lehet tulajdonítani ennek, de minek, ha lehet jól is.

A jó smink, amennyiben nem alkalmi, arra hivatott, hogy az illetőnek kicsit jobban tetsszen a saját arcocskája a tükörben, mint az alapértelmezett "most keltem" állapotában, és ez önbizalat, bátorságot adjon neki a nap túléléséhez. Egy jól sikerült sminkre az ideális reakció a "De jól nézel ki!", nem az, hogy "Sminkeltél?"

Emellé következik az, hogy jól sminkelni nem olyan magától értetődő. Ismerni kell hozzá a tónusodat, a színeidet, a fényeket és árnyékokat az arcodon, az arányokat, a bőröd sajátosságát (hámló ajkak? Zsíros T-vonal? Rejtett szemhéj?) meg hogy mi illik az életvideledhez, a sminket a nap során ugyanis karban is kell tartani, úgyhogy arra is kell gondolni, hogy mennyi időd lesz újrarúzsozni, felfrissiteni az elkenődött szemhéjtust, szemzugban összetömörült szemhéjpúdert, olajos, foltos alapozót. Ez akkor sem feltétlenül könnyű, ha egy szájfény-szempillaspirálból áll az egész repertoárod, és igen, akkor megy el a lányok kedve a "hazug" sminktől, amikor először látnak a szájukon egy hirtelen felindulásból vásárolt előnytelen, harsány piros rúzst, ami a felvitel pillanatától számított ötödik másodpercben folyt túl a száj vonalán.

Lényeg a lényeg, a jól sminkelni tudás akár évekig tartó, folyamatos tanulási folyamat eredménye, és nem álarc, hanem adottságaink kiemelése.

Mint ahogy mindent, ezt is túlzásba lehet vinni, nyilván. Illetve, mint ahogy a világ legtöbb dolga nélkül, enélkül is lehet élni. Azzal is teljesen fölösleges foglalkozni, hogy "a fiúk mit szeretnek", mert a fiúk (meg mindenki más is) az önazonos lányokat szeretik, bármiben is nyilvánuljon ez meg.

Ezt csak azért írtam le, mert marhára fáraszt az, aki hangosan hirdeti saját sminktelenségét és úgy csinál, mintha egy káros szenvedélytől lenne mentes.

Uff, köszönöm.